Hát igen, a kedvenc széldzsekim zsebe

Több üzletben is vásároltam az Órásház környékén (nekem Domus). És egy-két zöldségesnél is, szezon van… Hazaérkezés után csipogott a telefonom: üzenet az egyik közösségi oldalon. Vadidegen, tétováztam: megnyissam-e? Szia, megtalálták a pénztárcádat, átveheted a közeli presszóban! Uhhh… igen, benne a bankkártya, meg némi készpénz. Hát igen, a kedvenc széldzsekim zsebe – és a soha be nem húzott cipzár, ugye. Majdnem megfizettem a kényelem (lustaság?) árát. De csak majdnem. Köszönhetem – és köszönöm is! – ezt egy jóérzésű, becsületes ismeretlennek. Aki vette a fáradságot, túlmenően a tisztességen, és meg is keresett, írt, leadta. Megerősített a jó emberekben való bizodalmamban – márpedig ez is igen nagy szó manapság, nem igaz?