Az ember lelke játékra született- Papírvarázs a Meseboltban

Pöttömszínház: ezt a nevet kapta a szombathelyi társulatnál a Norvégiából induló kezdeményezés. Ez a fajta színház okosan lép egyet a szülők felé. A művészettel cáfolja meg az olyan mondatokat, mint „ezt még nem értheti a gyerek”, „nem neki való”, „nem köti le”.

Igenlő művészet

A sok nemet az előadás feloldja, a játék eszközeivel közös nyelvet alakít ki, elsajátíthatóvá teszi a játékszabályokat. Persze merevnek hathat a szabály szó, főleg a játék mellett. Ugyanakkor, mint mindent, úgy a (báb)színházi létet is lehet tanulni. Meg kell tapasztalni a világát, az idejét, azt a szabadságot, amit ad. Ehhez pedig különös türelemre van szükség. Türelmesnek kell lennie a játszó személynek, aki lehet, hogy az előadás első két percében még nem tudja megfogni a közönséget. Hiszen folyamatos beavató színházról van szó, az elsajátítás képlékeny időszakáról. Türelmesnek kell lenni a szülőnek, akinek nem kell elvárnia a gyermekétől, hogy rögtön fegyelmezze magát és érezze, elkezdődött a darab. A játék úgyis meghívja majd, akkor, ha felkészült rá. És türelmesnek kell lennie a gyermeknek is, mert ott nem készen kapja az élményt, ő is része a folyamatnak, csak vele együtt jöhet létre valami.

Játszani tanít

A pöttömszínház formabontó jelenség. Az alapokhoz nyúl vissza. Tiszta terep ez, ami várja, hogy megtöltsék.

Felszabadítja és mozgásba hozza a fantázia és a játék ősi energiáit. Feléleszti a homo ludenst, vagyis a játékra éhes lelket – jó iskola. H. Nagy Katalin, a bábszínház alapító-igazgatója is tudja, hogy a készen kapott, készre csomagolt dolgokkal egyszerűen nem tud kialakulni alkotó, személyiségformáló viszony. Más lesz a játék tétje, nem tesszük bele magunkat, nem lelkesítjük át, nincs meg az énkép elsajátításához szükséges bevonódás. A gyermek játékkal, játék közben tanul magáról és a világról a legtöbbet. Oda, ahhoz a gyújtóponthoz vezet ez az előadás.

A papír lelke

Gyurkovics Zsófiának és Kovács Bálintnak is kihívás a pöttömszínházi előadás. Hiába játszanak nap mint nap, a próbafolyamat során nekik is újra el kellett hinni azt, hogy öt fehér dobozból világok születhetnek, járművek kelhetnek életre. Játékkal, varázslattal kellett megtölteniük olyan helyeket, amelyek először nem láthatók. Attól vannak, hogy kijátsszák. A pöttömszínház a létesülés színháza, a játék ünnepe. Olyan világ, ahol egy vonalból bármilyen állat feléledhet, ahol a wc-papír gurigából várkastélyok épülnek, ahol semmi nem kérdőjelezheti meg a játék és a varázslat ősi kapcsolatát. A Papírvarázs merész és bátor színház. Azt üzeni, nem szabad elveszíteni a hitet a játékban, mert csak az a gyerek lesz boldog felnőtt, aki igazán bele tud merülni a játékba.