Bejárhattunk egy csodaországot : égig érő könyvek, szabadon függő ruhák

A ház kívülről nem tűnik különlegesnek: régi, egyszintes házikó, semleges, barna homlokzattal, középen egy külső folyosóra nyíló kapuval. Aztán átlépünk ezen a tömör ajtón, és mint Alice zuhanunk a nyúlüregbe, hogy aztán egy különleges helyen bukkanjunk elő.

Itt minden mindennel találkozik. Ötvöződik a magyar, a távol- és közel-keleti, a francia stílus. Azt gondolnánk, zavarón vibrál az eklektika, de ez egy igazi nyugalmi övezet. Működik a mix feng shuija. Látszik a tárgyakon a gondos válogatás. Egyszerűen meghálálják a rájuk találást, a térbe emelést. Itt mindennek megvan a maga helye. Vagy ha nincs, addig zizeg, addig zavarja a szemet, amíg át nem rendezik.

Nagy Juci elmondása szerint notórius pakoló. Meglátja, ha valami keresi a helyét a házban. A legjobb az egészben, hogy a különböző helyről összegyűjtött dolgok közül semmi nem lóg ki.

Egy rajzolt macskákból álló plakát ugyanúgy illik ebbe a térbe, mint a plafonról lelógó unikornisszobor, egy antik festett ládikó, vagy épp egy high-tech robotgép.

A mostani divat és különösen a lakberendezési trendek elsősorban a sterilitás igényét elégítik ki és diktálják. A letisztult, végletekig strukturált formákat, a könnyen berendezhető és takarítható tereket, mobilis, szétszerelhető, átalakítható funkcionális tárgyakat részesítik előnyben. Különösen üdítő, ha valaki másfelé veszi az irányt. Ebben a lakásban tolonganak a jobbnál jobb dolgok, egymást érik. Tömött világok kúsznak körbe az egész házon, miközben egységes stílusról tanúskodnak. Az egyediség ellentmondása ez. Bizonyítja, hogy nyugodtan szabadjára engedhetjük a fantáziánkat, mert ha van mögöttes koncepció, nem hibázhatunk. Persze fontos, hogy inspirálódjunk, haladjunk a különböző irányzatokkal, de a legjobb tanácsot ebben az esetben jó, ha saját magától fogadja el az ember. Ugyanis csak így lesz majd az élettérből otthon.

A konyha

A konyha – még akkor is, ha nem vagyunk épp a legjobb háziasszonyok – a ház lelke.

Valahogy akarva-akaratlanul oda összpontosul minden. Ha vendéget hívunk, hiába rendezkedünk be, mondjuk, a nappaliban, előbb vagy utóbb a konyhában alakul ki a legélénkebb élet. Nagy Judithoz rengetegen járnak vendégségbe, ezért döntött ő is úgy, hogy a konyha egyik sarkába egy apró nappalit varázsol. Külön szigete ez a helyiségnek. Ha nincsenek épp vendégek a házban, a reggeli kávé, egy újság és egy könyv máris jól indítja innen a napot.

A kert

Rendezett zöld csoportokban bukkannak fel a növények a belső térben. Kifelé, az udvar felé vezetve, egyre inkább sűrűsödnek.

Nagy Judit azt mondja, nem tud meglenni növények nélkül. Akárcsak a tárgyak esetében, a növények közül is szereti megvenni a legkókadtabb példányt az üzletben, hogy aztán ebben az új térben, az ő gondoskodása által térhessenek magukhoz. A kert rendezett, de nem túlrendezett, hagyja működni a természetet. Bontott téglákból rakott apró ösvényeken sétálgathatunk.

A háló

Az összes helyiségre jellemző, hogy a zsúfoltság és a levegő tökéletes összhangban van. A tér, hiába van tele könyvekkel, tárgyakkal, soha nem kelti a megteltség érzetét. Sőt, inkább a levegő, a szabadság dominál.

A hatalmas tereket ügyes megoldások kuckósítják. Például egy-egy babzsák, puff a sarkokban, galéria beépítése a hálószobában. Télen ez kiválóan alkalmas alvóhely.

A szoba tökéletesen tükrözi Judit egyéniségét. Keramikusként hihetetlenül jól bánik az anyaggal, felismeri a formát még mielőtt az kiadná magát.

Ez a ház az előhívásról szól, arról, hogy miként tudjuk a magunkévá tenni a megvett dolgokat. Hogy nem szabad megállni a késznél, hanem folyamatosan készíteni kell, mert az alakulás dinamikája nagyon hálás, bármilyen laktérről is legyen szó.