Cervantes és egy ismeretlen francia szerző darabjával komédiázik a Ferrum

Cervantes elsősorban a Don Quijotéval írta be nevét a világirodalomba. Ez a mű a modern regény ugródeszkájává vált. Megváltoztatta és továbbgondolta a műfajt. Cervantes megérzett valamit abból az egyensúlyvesztett állapotból, amely az addig elhitt világ szerkezetének, rendszerének megroppanásából eredt. Ezekre a repedésekre írta rá a szövegeit. Kovács Zsu, összegezve az eddigi munkát, azt mesélte, hogy sikerült megtalálnia a közös hangot a „ferrumosokkal”, akik nagyon nyitottak voltak az új ötletekre. Az előadásban megtartották a cervantesi kor nyelvezetét, de a darab maga modern köntöst kapott.

A XIX. századi francia bohózat szintén az átmenetiség jegyeit hordozza magában. A középkori komédiák és a kapitalizálódó új világhoz igazodó viselkedési formákat ötvözi. Török Gábor rendezői koncepciójában sokkal inkább a commedia dell’arte, a bohóctréfák, és a társadalmi szatíra hagyománya ismerhető fel.

A nevetés energiája

A képlékenységben gyökerező művek különleges energiákat hordoznak. Képesek egyszerre a színét és a fonákját mutatni a dolgoknak, vagyis felforgatni a világot, összekeverni a jól berendezkedett elemeket.

A vásári komédiáknak, vagy a köz- és vígjátékoknak megvan az a szerencsés tulajdonsága, hogy a nevetésen keresztül tudja eljuttatni üzenetét. Közvetlen csatorna az előadás és a befogadás között. Vagyis az egyik legkevésbé kontrollált állapotban találja meg a nézőt.

A nevetés összemossa a határokat, átírja a fogalmakat, elemi módon von bele a játékba. Hozzáférhetővé, elsajátíthatóvá teszi a világot.

Átváltozások

A kacagó arc megváltozik. Nem véletlen, hogy az önfeledtség kifejezés együtt jár a komédiával. Megtisztító, át-alakító ereje van a nevetésnek. Török Gábor azt mondja, hogy elsősorban azért adta az Átváltozások összefoglaló címet a két előadásnak, mert mind a kettőben több szinten működik ez az ősi energia.

– Az Átváltozások, mint főcím jól kifejezi a színészi játék lényegét. A színésznek majdnem teljesen el kell felejteni a privát énjét, és bele kell bújnia egy másik ember „bőrébe,” a szerepébe. – meséli a rendező. Ráadásul ezekben a bohózatokban a szereplők többsége a játék során gyakran maszkot cserél, átváltozik, ami igen izgalmas színészi feladat. Különösen egy amatőr színjátszónak.

Persze az átváltozás, a változtatás mint olyan, a darabok tartalmi sajátja is. Vagyis reagálnak arra a korra, amelyben íródtak, és ami talán még fontosabb: érvényes arra a korra, amelyben újrajátsszák.

A komédia, ha hitelesen játsszák, akkor védőpajzsként is szolgálhat. Olyan példát ad, ami a saját és a társadalmi korlátok leküzdését segítheti.

Közjáték

A műfaj messzire nyúlik vissza. A régmúltban szomorújátékok, antik tragédiák hosszú felvonásai közé be-ékelve, nem egyszer a lakomázó, iszogató közönség önfeledt szórakoztatása volt a cél. A közjáték tehát ennyiben is egy átmeneti állapot „terméke”, kivezet valahonnan és felkészít valami másra.

Tulajdonképpen nagyobb jelentősége van az ilyen átkötő daraboknak, mint ami első pillantásra tűnhet. Ha belegondolunk, hídként fekszenek a világszerkezetének repedéseire, hegesítik, fertőtlenítik a sebeket. A játék a létezés egyik alapművelete, a nevetés pedig a legjobb kapcsolódási pontokra vezet rá.

A nagybácsi menyasszonyát és A féltékeny öreg férjet november 10-én 18.30-tól láthatja a közönség, az MMIK színháztermében.