Germán pajzsdudor az elkerülő útról

A keletről nyugatra tájolt sírgödör fej felőli végében leltek rá a nem mindennapi leletre a régészek. Az elmúlt évszázadok során a szerves részei elenyésztek, csak a vasból készült szerelvényei maradtak ránk. A pajzs középső fém, félgömb alakú domborított része a pajzsdudor (umbó), valamint a szintén vas fogantyú részei maradtak meg. A földben eltöltött idő alatt ezek olyan mértékű kémiai változásoknak, oxidációs folyamatoknak voltak kitéve, hogy nem lehetett őket fémig tisztítani, ezért a korróziós réteg felületét alakították az eredeti formának megfelelően. A tisztítás és restaurálás során ónozott bronz, nagyfejű, díszes szegecsek kerültek elő. Ezek rögzítették az umbót, valamint a pajzs belső oldalán lévő fogantyút a fa alapra. A könnyebb és biztosabb tartás érdekében az umbó alatt a fát kivágták, hogy a pajzsot tartó kéz elférjen. A fa nyomait megtalálták a vas korrózióba ágyazódva, az eredeti helyzetben kibontott szegecseken, amelyek hossza alapján megállapítható a fa test vastagsága is, amit a nagyobb szilárdság érdekében még bőrrel vonhattak be. A pajzs a harcosokat vágás, döfés ellen védte. A középen kialakított pajzsdudor nemcsak a kezet óvta, hanem a vágás lendületét is megakasztotta, egyben fegyverként is használták. Ezért könnyűnek és erősnek kellett lennie.

A 8. században például az angolok kétrétegű hársfából készítették, a peremén fém, illetve bőr szegéllyel megerősítve. Alakja és nagysága az idők folyamán sokszor változott.

A Szelesténél feltárt pajzs a helyszínen történt megfigyelések és a sírgödör mérete alapján kerek formájú lehetett, enyhén hátrahajló íves kialakítással.

A pajzsot sok más tárggyal együtt temették el a halottal, talán azért, hogy tulajdonosának védelmet nyújtson egy másik harcos világban is.