Hölgyklubalapító helytörténész

Tanárként és helytörténészként egész életében nemes feladatnak tekintette, hogy megismertesse az olvasókkal szűkebb hazája, Vas megye múltját és napjainkig vezető útját.

Helytörténeti kutatásokkal foglalkozó plébános nagybátyja hatására kezdte el a honismereti kutatást, fogott hozzá első könyvének megírásához, amely 1969-ben jelent meg Szentpéterfa monográfiája címmel: 1945 óta ez volt az első falumonográfia, amit könyv alakban is kiadtak.

Ezt követően az évek során még számos helytörténeti könyve látott napvilágot, kutatásai főleg falutörténetekre irányultak, megismertetve az olvasót a táj természeti körülményeivel, a falvak és tájegységek gazdasági adataival, a lakosság kulturális életével, szokásaival, ezzel is gazdagítva honismereti irodalmunkat. Megírta a többi közt Felsőcsatár, Vaskeresztes, Nagykölked történetét, Döröske és Vasszécseny monográfiáját, büszkén és meghatottan említette, hogy írásait rangos történészek, könyvtárosok, levéltárosok lektorálták.

Köztéri szobrok, emléktáblák Szombathelyen címmel olvasókönyvet szerkesztett 1989-ben tanítványaival közösen a honismereti szakkörben. Elmondta: a történelem szelleme testesül meg ebben a kiadványban, amelyet különösen fontosnak tart a város megismerése és a lokálpatriotizmus ápolása végett.

Büszkén említette meg a tanárnő az érdeklődő közönségének az 1995-ben megjelent Savaria Chrestomathia (Sa- varia olvasókönyv) című munkáját, amely nagy segítséget ad még napjainkban is a történelem és a helytörténet tanításához, a felkészüléshez történelemversenyekre, vetélkedők anyagának feldolgozásához.

Keresztúriné Pintér Mária szólt még a szívéhez talán legközelebb álló könyvének megírásáról, Szombathely színháztörténeti anyagának kutatásáról, feldolgozásáról: két nyáron át a szünidő nagy részét Budapesten töltötte, kutatott az Országos Széchényi Könyvtárban, az Országos Színháztörténeti Múzeumban és az Országos Levéltárban, míg végül szorgalmának, kitartó munkájának 2000-ben meglett az eredménye, elkészült A Szombathelyi Nemzeti Színház története, műsorának repertóriuma bibliográfiával, 1880- 1927 című könyve. A művet Futaky Hajna színháztörténész lektorálta, és elismerő szavakkal ajánlotta az olvasók figyelmébe.

Előadásának végén beszélt Mészáros Gábor történész kollégájával közösen írt, Akik másképp látnak című könyvéről is, amely 2004-ben jelent meg: a Szombathelyi Vakok Intézetének 100 éves történetéről szól. Budapest után az országban elsőként Szombathelyen építettek a vakok számára intézetet, amelyet Hajós Alfréd – az első magyar olimpiai bajnok, „a Magyar delfin” – építészmérnök tervezett 1904-ben. A Dózsa György utcában megnyílt háromemeletes intézetben a sérült gyerekek, fiatalok versenyképes szakmát szerezhettek, művelődhettek és bentlakásos intézményben élhettek.

Keresztúriné Pintér Mária munkásságának, életművének elismeréseként ez év március 15-én Vas Megye Közgyűlésének Pável Ágoston Emlékplakettje kitüntetést kapta.