Mi kerestek ma délelőtt ezek a fura figurák az Emlékműnél?

Bár csalóka ez a napfény: a teljes jelmezben-sminkben fölvonuló Zelenka-társulatban a Melengető Takaró szerepében föltűnik az a rózsaszínben és aranyszínben pompázó paplan is, amely a színpadon Petr vágyálmaiban egyszer csak szárnyra kap. Petr – vagyis Bányai Kelemen Barna – magába roskadva ül az aranyló napsütésben a fehér kanapén az Emlékmű alatt; miközben a szélbe fagyott, hatalmas betonzászló (vagy mi) tövében egy picit továbbrozsdásodik a még kiböngészhető felirat: 1945. Ja, az egy másik rendszerváltás volt.

A Hétköznapi őrületek Petr körül keringő szereplői a posztszovjet Csehországban próbálják rendbe tenni a szerelmi életüket, mellesleg megérteni a világot, amelyben élnek. Hát, majd meglátjuk. Az Emlékmű alatt most film forog Kaczmarski Ági és Németh Károly vezényletével – és persze közbe-közbeszól az előadás rendezője, Réthly Attila.

A filmes előzetes stimmel már csak azért is, mert a Hétköznapi őrületek írója, az 1967-es születésű Petr Zelenka forgatókönyvírás és dramaturgia szakon végzett a prágai Filmakadémián. Első filmjét 1993-ban forgatta Visací zámek (A lakat) címmel. A következő években több rangos filmes díjat elnyert. Fordítóként Michael Frayn-darabbal debütált. (El ne felejtsük, az ő színművét a szintén Frayn-kedvelő Hamvai Kornél ültette át magyar nyelvre.)

Zelenkának első, mindjárt rendkívül sikeres színműve a Hétköznapi őrületek: a prágai Dejvické Divadlo megrendelésére írta, saját rendezésében mutatta be 2001-ben. Abban az évadban ez a színmű kapta meg a színikritikusoktól a legjobb új cseh drámának járó Alfred Radok-díjat. A Hétköznapi őrületek azóta Magyarországon is hódít, és most megérkezik a Weöres Sándor Színházba. A szerda esti házi főpróba tapasztalatai azt mutatják, hogy az első felvonás a fiataloknak (16 éven felül azért!), a második felvonás az érettebb generációknak hozza el a felszabadulást (meg valami gyanús gyomortáji bizsergést).

De ha már trailer: a Hétköznapi őrületek mozaikos szerkesztése erős filmes látásmódra utal; ráadásul valljuk be: a körülöttünk lévő világ is apró darabokból áll össze; ha összeáll. A színházban viszont bízhatunk. Bár az Emlékmű alatt csütörtökön délelőtt föltűnő gyanús figurák – a gyönyörű lábú kétméteres nő előbb bakancsban, azután tűsarkúban, a porszívót szorongató virgonc cicababa, a mama férfinadrágban és férfiingben, az őszhajú lófarkas fickó, a tenyérnyi szoknyás ragyogó szemű kislány, a szemeteszsákot fújkáló kötöttsapkás, a délceg öltönyös plüssmacival stb., stb. –; szóval ki tenné értük tűzbe a kezét? Csak aztán nehogy kiderüljön, hogy ez a díszes társaság: egytől egyig mi magunk vagyunk.

Magára hagyjuk a semmibe vetett kanapét az Emlékmű alatt, de hamarosan viszontláthatjuk újra: pénteken este 19 órakor: premier az Akacs 7. nagyszínpadán. A Hétköznapi őrületek szombathelyi stáblistája: Petr/Bányai Kelemen Barna, Anya/Németh Judit, Apa/Mertz Tibor, Mokka/Kálmánchelyi Zoltán, Jana/Gonda Kata, Ales/Balogh János, Jirzsi/Orosz Róbert, Aliz/Hartai Petra, Sylvia/Nagy Cili, Főnök/Horváth Ákos, Anna/Bálint Éva, Éva, a kirakatbábu/Matusek Attila, Postás/Móri Csaba, Postás/Kisely Máté. Díszlet: Takács Lilla, jelmez: Varga Alexandra, kellék: Varga Máté, súgó: Kisely Máté, ügyelő: Győrváry Eszter, rendezőasszisztens: Balogh Lívia, rendező: Réthly Attila.

Véradók előnyben!

Az előadás egyik kulcsmondata pedig megerősíthet minket nézői pozíciónkban: „Nem könnyű találni valakit, aki frankón bámul.” A bámulásra meglesz minden okunk.