Egy éjjel tele fénnyel

Szerda este rendezték a karácsonyi ünnepséget: rendhagyó, hiszen szabadtéri programot szerveztek.

Korán sötét van ilyenkor, és a héten több napon is szemerkélő, szitáló eső, pára tette még kellemetlenebbé az estéket. A szerda is ilyen volt. Már délután fél öt körül a házak ablakait, kertjeit díszítő karácsonyi hangulatvilágítás adott elsősorban fényt.

Mi pedig siettünk: a rumi speciális iskola gyermekeinek karácsonyi műsorára. „Öltözzetek melegen” – ezt írta a meghívó mellé Domjánné Éder Marietta intézményvezető, ugyanis rendhagyó karácsonyi műsorra készültek a nevelők és a gyerekek. A 87-es főút csillogott az esőtől – nem sok jót ígért a szabadtéri ünnephez. Aztán lekanyarodva a kastély felé, elállt az eső. A forgalom zaját a párás csendben a szokásosnál is gyorsabban és könnyebben nyelték el a fák. A kastély felől zene szólt, messziről hallhattuk. Se eső, se szél: – Az angyalok intézkedtek – mondta Domjánné Éder Marietta. Melegen, vastagon felöltözött gyerekek, fiatalok daloltak és egyesével is bátran álltak a népes közönség elé.

Fénylett a rumi kastély, az iskola. A hatalmas bejárat oszlopai, boltívei felett az erkély alól világított az ünnep maga. Ahová már nem ért el a fénye, ott a falra vetített méteres hópelyhek táncoltak és idéztek puha téli tájat.

A gyereksereg előtt fenyőfát formázó mécseshalom: pontosan annyi apró teamécses adott fényt, ahányan részt vettek az ünnepen. A műsor, a közös ünneplés előtt mindenki maga tehette le a mécsesét, mondta el a később érkezőknek az igazgatónő. Ez volt az egyik hangulatos és tökéletes apróság a műsorban.

A másik frappáns és szívet melengető mozzanat a szánkók elhelyése volt. Ötletes apróság, hiszen iskolai székek is sorakozhattak volna a kert mellett. Aki nem tudta végigállni a műsort, az meleg takarókkal felszerelt szánkókra ülhetett.

A kastély tövében színpad lett: onnan szólt a műsor és hangzott a kerten át. Például: „Szólj csengő csingilingiling, szólj szép harang”. És karácsonyi versek, színdarab, egy kis betlehemes játék. Vers formában adott jó tanácsot az ünnepre az egyik előadó, Aranyosi Ervin gondolataival:

„Ami számít az ünnepben, azt fa alatt nem leled, nem tudja becsomagolni, bármily ügyes két kezed. […] Ami számít, láthatatlan, az csomagban nem lehet, mert az igazi ajándék: Ölelés és szeretet. […] Akit szeretsz, csomagold be, két karoddal vedd körül. Öleld át és figyeld arcát, – látszik, ha a szív örül!”

Az intézmény pedagógusai szerint a közös énekek voltak talán a legszebbek, hiszen abban mindenki szerepelt. Nagyon készültek a műsor-elemekre a diákok: egyenként már hetek óta gyakoroltak, aztán két hétig a közös próbák izgalmai tartották lázban a gyerekeket (és nevelőiket). Természetesen a színkottás zenekar játéka sem maradt ki a műsorból.

Az igazgatónő elmondta: a szülők nem lehettek a nézők sorában, hiszen az megzavarta volna a bent lakó gyerekek rutinját. Ők nagyon jól tudják, hogy ha jönnek a szüleik, akkor hazamennek velük, csak „látogatóba” érkező családtagok kellemetlen estét okoztak volna.

Hallhatták az ünneplők: Karácsonyi álomról énekelt a kórus. „Sok régi emlék, sok régi hang, Köztük most újból kisgyermek vagy. Ez az ünnep legyen úgy szebb, ahogy álmodban látsz, Egy új világ, hol teljesül, mit vársz. Egy éjjel, tele fénnyel, mikor szikrázik a hó, Egy új lap, melyre bármi írható.”

A dallamot és a szöveget képsorok kísérték: a kastély falára vetítettek fotókat a Rum-Kastély EGYMI diákjainak és nevelőinek mindennapjaiból. A nézők között helyet foglaló diákok vidáman adtak hangot a felismeréseiknek: amikor számukra emlékezetes pillanat köszönt vissza a képsorokról. Úgy tűnt, a sok munka, a nem mindig könnyű hétköznapok a kastélyban mégis ünnepek. Mindennap örülnek egymásnak a gyerekek. Mintha mindennap karácsony lenne.