Film, akvarell és a felhők – Rónaszéki Linda bevallottan szeret „iránytű” lenni

Csilis brownie és egy korty gyömbértea. Azonnal átmelegít. A felhős sarokba pillantok, talán épp itt, a hintalovak között születnek az új mesék. Miután láthatunk kész és készülőben lévő alkotásokat, talán felesleges is a kérdés, mivel foglalkozik, illetve mi foglalkoztatja most Rónaszéki Lindát, az alkotót és tanárt? Azt mondja, sok a változás a korábbi munkáihoz képest. Új ötletek mozgatják, új lehetőségek, alkalmazott megoldások. Mesél a csokoládét forgalmazó boltról például, ahol a termék ízvilágát a tulajdonos találta ki, és ehhez kértek tőle egy akvarellt. Linda a kőszegi Szentháromság-templomot választotta témául. A tavaly futott „Így látom Kőszeget” projektről, amely kifejezetten a város marketingjéhez igazodott. Keresték, hogy mi lehetne jó, népszerű és eladható turisztikai termék. Egyedi helyi motívumokat használtak a diákok táskákon és pólókon. Fontosnak tartja, hogy voltak többen, akik bizalmat szavaztak neki, így az IASK és a Csokiszeg is, és végül helyére került a kezdeményezés. Tavasszal folytatódik a történet újabb „gondolkodó termékek” tervezésével, újságolja boldogan. Két új projekt is indul zsebmozival, berlini mintára mintarablásos játékkal, ami szinte már akcióművészet lesz, hiszen az utcán történik majd. De újra megtöltenek falakat festményekkel a szakkörösök, ezúttal az Írokéz bolt külső homlokzatán.

Készülnek filmszemlékre, pályázatokra is. Nagyon jó érzés végre olyanokkal együtt dolgozni, akik hasonlóak gondolkodnak művészetről, tanításról értékteremtésről.

Animációs filmet készít egy rókáról

A Vas-Film és a Vasi Középiskolások Diáktárlata kapcsán ezt mindenképpen elmondhatom, folytatja. Linda nyolc évig Szombathelyen, a Váciban tanított, aztán a Bolyaiban folytatta művészettörténettel, negyedik éve pedig Kőszegre, a Jurisich Miklós Gimnáziumba szegődött. Álma volt, hogy filmekkel foglalkozzon. Nemcsak filmelemzéseket, de filmeket is készítenek. Az animációs filmeket imádja! Az elkészítésük érzékeny, manuális folyamat, s ezt az elejétől a végéig a rajzoló dolga kézben tartani. Kőszegen szerencsére sok az ügyes gyerek. Mindenki hat a másikra. Itt minden nagyon összművészeti. Ezért is örül a szeptemberben induló Kreatív művészeti tagozatnak. Egyre többen készülnek aztán a MOME-ra és a Metropolitan Egyetemre, a médiadesign és az animáció szakot választják a gimnáziumot követően.

Arra a kérdésre, hogy miből látszik, hogy valaki ügyes vagy tehetséges, Rónaszéki Linda kicsit elgondolkodik. Rengeteg tényező van, mondja, a rajzelemzések során a kicsiknél annyit lehet látni, hogy a gyerek kreatívabb, érzelemgazdagabb. Mennyi pozitív hatás éri otthon, vagy épp ő maga mennyire nyitott? Azt viszont fel lehet mérni, hogy valaki hogyan lát „belül”, milyen a színérzéke, az arányérzéke. Ezek viszont idővel változhatnak, akár el is tűnhetnek, főleg, ha valaki nem gyakorolja állandóan. Annyi mindenen múlik, hogy valakiből tehetséges művész lesz-e, vagy sem. A tehetség önmagában nem elég. Egy folyton birizgáló belső késztetés kell, hogy ne hagyjuk abba és találkozni kell olyannal, aki inspirálni tud minket. Ezek a találkozások talán a legfontosabbak. Linda szerint néha nagyon bele kell kapaszkodni a tanítványba, technikákat mutatni neki, feladatokat adni. Máskor meg nagyon el kell engedni, meg kell tanulnia önállónak lenni. Mindennek az alapfeltétele a tanár és a tanítvány közötti ősbizalom.

Fontos az is, mondja Linda, hogy legyen a gyereknek közölnivalója. Érzelmekkel és gondolatokkal nem lehet valakit megtölteni, azok vagy vannak benne, vagy nincsenek. De bevallottan szeret „iránytű” lenni.

A képzőművésznek is jót tesz a tanítás. Sok a friss dolog, élénken tartja az új generáció. Bár a lendülettel nála nincsen baj. Filmek, videoklipek, zenére festés, klasszikus filmek. Van olyan tanítványa, aki azt válaszolja a milyen kedved van kérdésre, hogy ma olyan „becstelen brigantik” kedve van. Újra meséket ír, és filmre szeretné vinni őket, animációs filmre. A hátterek már megfestve, a karakterek kitalálva. Rókás mese lesz, mondja, és mosolyog. Manuálisan akarja végigcsinálni, több ezer rajz készül majd, mindezt digitalizálja, hogy lehessen mozgatni, animálni az egészet. A kisfiának is tervben van egy animációs film kettejükről. Úgy véli, az a hiteles tanár, aki műveli is azt, amiről beszél. E tekintetben is fontosnak érzi a festés mellett a mozgóképalkotást.

Mindez persze lehet, hogy számára még így sem elég. Őszintén bevallja, hogy saját maga „marketingeléséről” nem gondolta, hogy menni fog, de mégis vett egy nagy levegőt, és úgy gondolta, hogy a szombathelyi és kőszegi akvarelleket is kipróbálja különböző felületeken, műfajokban. Így készültek, készülnek naptárok, hűtőmágnesek, füzetek például. Kis keretben csodás díszei a háznak. Közben megbarátkozott a közösségi oldalakkal is. Nem hitt benne igazán, de jobb felület, mint gondolta, sok a pozitív visszajelzés. Városképes és mesés, felhős nyomatait, könyvjelzőit már sokan ismerik és szeretik. Az önérvényesítés teljesen más, mint a tanítás, de már nem elég a képeket csupán kiállítani. El kell juttatni az emberekhez kézzelfogható, hasznos módon: hangoskönyvben vagy épp felhőiből tervezett ruhákon keresztül. Weboldala megújult, hamarosan kétnyelvű lesz. Az igazi terve, hogy egyensúlyt találjon. Most erősebbnek érzi magát, most érett be a sok éven át tartó szorgalmas, áldozatos munka. Huszonhárom fakultációs tanítványa van, akik arra várnak, hogy felfedezzék őket. Linda erre azt mondja, nála nem úgy van, hogy kijön az óráról, és ott a vége. A vége egészen máshol van. És amíg teheti, segíteni fogja őket.