Kórust alakítana a fiatal kántor

A 27 éves szombathelyi fiatalembernek nem a vépi templom az első munkahelye: a Győri Hittudományi Főiskola szombathelyi képzési központjában hittanár szakot végzett, amikor elkezdte a szolgálatot. 2014-ben a nyugdíjba vonult Stiber János utódja lett a szalézi plébánián, majd Ikervárra vitte az élet. 2017. augusztus végéig szolgált a településen, onnan ment át Vépre, ahol éppen kántort keresett Németh Tamás plébános, miután Márton elődje úgy döntött, pályát módosít. Október eleje óta segíti az atya munkáját az új egyházi énekes: a miseliturgia zenei részét szolgáltatja, amellett, hogy egyéb egyházi rendezvényeket zenével kísér. Neves szerzők darabjai is szerepelnek a repertoárjában – esküvőkön, ünnepi szentmiséken is játssza ezeket, sőt kedvét leli a hangszer javításában és karbantartásában is. – Az énekhangommal és a templomi orgonával dolgozom. A szentmiséken az az elsődleges feladatom, hogy minél jobban bevonjam a híveket az istentiszteletbe, az éneklésbe. Ezt felkészülés előzi meg attól függően, hogy milyen alkalom van, és milyen énekeket kíván meg a liturgia – magyarázza feladatait Szalay Márton. Sokszor népszerű dalokat választ (akár a nép ajkáról jött búcsúi énekeket is), kivetíti a szövegüket, azzal is az együtténeklésre ösztönöz. A kérdésre, hogy kap-e visszajelzéseket a temp-lomba járó vépiektől (és természetesen megyehídi, pecöli, bozzai, kenézi lakosoktól, hiszen a környező települések is a plébániához tartoznak), azt válaszolja, a szentmisék után többen megkeresték már, megköszönve a szép énekeket, amelyeket néha nem ismernek, de szívesen megtanulnak.

- Rugalmasságot kíván a szolgálat, a vasárnap, az ünnepek adják a legtöbb munkát és a temetéseken, az esküvőkön is nagy szerep jut az előénekelőnek. Elsősorban az Istent, mellette a hívő közösséget szolgálom, ami nekem nagyon sokat jelent – mondja a fiatalember. Vallásos családból származik, náluk természetes volt, hogy minden vasárnap szentmisére jártak és az is, hogy énekeltek – az édesanyja szentpéterfai horvát közösségből való. Idő kérdése volt, hogy a kettő nála is egymásra találjon.

Pedig a pályaválasztás nem volt sima: pék-cukrász szakmát tanult középiskolában Szalay Márton, majd úgy érezte, nem ebben fog kiteljesedni. Beiratkozott a Hittudományi Főiskolára, ezzel párhuzamosan kántortanfolyamot végzett, a sütés pedig megmaradt hobbinak – családi esküvőkre a mai napig készít esküvői tortát. – Számomra ismeretlen volt a vépi közösség, nem tudtam, mennyien járnak templomba, és kellemesen csalódtam. Sokan vannak, és az éneklésben is bátrak, énekkar viszont nincs Vépen – mondja. Éppen ezért azt tervezi, hogy idén húsvét előtt létrehoz egy kórust és a vegyeskar, ha minden jól megy, nagypénteken már a passiót énekli.