Ritka pergamen a ládafiából

A gyepűt, azaz a magyar szállásterületeket a szomszéd népektől elválasztó, lakatlan határőrizeti területet a Kárpát-medencét megszálló magyarság alakította ki. Az itt létrejövő falvak nevében máig a gyepűk hajdani védelmére utal az „őr”, a „leső”, a „lövő”. Az őrök (latinul „spectaculatores”) jogállásáról elsőként V. István király idejéből maradt fönn híradás: 1270-ben a „mogyorósdi” határvédők részére állítottak ki királyi oklevelet.

FEISZT GYÖRGY

Nagyrákos, Nemesszer – ahol a levéltárosok is megdöbbentek. Fotó: Szendi Péter

Magyarország nyugati határvonala a kereszténység felvételével és a királyság megalakulásával véglegessé vált: a terület új földbirtokosai a határőrzők kiváltságait eltörölni, az őröket jobbágysorba kényszeríteni igyekeztek.

A nagyrákosi Nemesszerről Nagy Lajos király uralkodása idején, 1364-ben hallunk először. Az uralkodó az itt élő Sáska Miklóst és unokaöccseit az őri szolgálatból felszabadítva az országos nemesek közé emelte. Kiváltságaikat a királyi oklevél révén őrizhették meg, amikor az Őrség az Újlaki család birtokába, az őrállók pedig jobbágysorba jutottak. Benczik Gyula kutatásaiból ismerjük II. Miksa császár 16. századi adománylevelét, amelyben a Nemesrákoson élő Sáska nemzetség Fölnagy-, Nemes- és Kökény-ágakra oszló családjai szerepelnek. Amikor 1678-ban az őrségiek ősi szabadságjogaikat féltve fellázadtak a Batthyány család által követelt jobbágyszolgáltatások ellen, a nagyrákosiak kiváltságaikat Miksa császár privilégiumával igazolták. A nagyrákosi „nemes communitasnak” 1839-tól maradtak fenn jegyzőkönyvei. Ebből tudjuk, hogy a Nemesszer ügyeinek intézése mindenben hasonló volt más nemesi községek tevékenységéhez. A 19. századi jobbágyfelszabadítás idején a birtokrendezést Nagyrákoson nemzetségi alapon végezték. A privilégiumok a Fölnagy család nemesi kúriájának rejtekében biztonságban voltak. Az írott források általában szomorú sorsának ismeretében elképzelhető a megdöbbenés, amikor Fölnagy Gyula a ládafiából egyszer csak elővette, és az Őrség múltjának dokumentumai után érdeklődő levéltárosok kezébe adta Nagy Lajos király pergamenre írt, aranyszín zsinórra függesztett pecsétjével hitelesített oklevelét, amelyet a család leszármazottai hat évszázadon át sikeresen őriztek. Az oklevél más dokumentumokkal együtt immár két évtizede a vasi levéltár gyűjteményének egyik dísze.