Fontos iratokat őrzött a senyeházi padlás

Az alispán utasítására Somogyi Miklós szentgotthárdi főszolgabíró Senyeházára utazott, ahol a ládát Szücs László református lelkész neki készséggel megmutatta. Ennek egyik kulcsa öreg Zsoldos Ferencnél, a másik Szép György senyeházi lakosnál volt. Mivel a harmadik kulcsról senki semmit sem tudott, az érintettek beleegyeztek, hogy ezt a zárat az Őriszentpéterről érkező lakatos kinyissa. A láda tartalmáról leltár készült, majd a megtalált iratokat a főszolgabírónak átadták. A dokumentumok azonosításával a vármegye főjegyzője Balogh Gyulát bízta meg.

A vármegye allevéltárnoka április 20-án kelt jelentéséből megtudjuk, hogy a senyeházi ládafia IV. (Kun) László király 1286-ban kelt privilégiuma mellett I. Ferdinánd, II. Rudolf, és III. Ferdinánd császárok okleveleinek másolatait, valamint II. Rákóczi Ferenc 1706-os szabadalomlevelét őrizte, amelyben a fejedelem elrendelte, hogy a kuruc seregben hadi szolgálatot teljesítő őrségiek minden más közteher alól felmentést kapjanak. Balogh Gyula jelentésében kiemelte, hogy a „régmúlt napoknak kegyeletes emlékei a továbbiakban gondosan őriztessenek, de ne a padláson, mert ott tűzveszély esetén a vasládában sincsenek biztonságban”. Leírta, hogy az egyfejű sast mutató pecsétnyomó az őrségiek régi, ún. „kisebbik typariuma”, míg a „nagypecsét Szent Pétert a kulccsal ábrázolta”. Ha a millenniumra megjelentetett Vas vármegye történet Őrségről szóló fejezetét összehasonlítjuk a Reiszig Ede alispánnak küldött jelentés következtetéseivel, megállapítható, hogy a tudós levéltáros a dokumentumokat a monográfiájában maradéktalanul felhasználta. A senyeházi lelkészlak padlásáról 1887-ben előkerült dokumentumokat ma a Pápai Református Levéltárban őrzik. A sors fintoraként értékelhető, hogy a történeti kutatás azóta kiderítette: a Rákóczi-szabadalom kivételével valamennyi hamisítvány.