A magyar széppróza napja alkalmából irodalmi estet tartott az Életünk

Az Életünk folyóirat szerzői saját művészi életüket mutatták be: eddigi írásaikról, azok fogadtatásáról meséltek.

Lutor Kata

Összeáll a szerkesztőség

Bár egész nap hóban, latyakban sétáltunk – most itt ülünk a Berzsenyi Dániel Könyvtárban a magyar széppróza napja alkalmából. Az első emeleten Jókai Mór munkásságából tekinthetünk meg kiállítást, a földszinten pedig az Életünk folyóirat irodalmi estje várja az idelátogatókat.

Egy jó szerkesztőség tagjai összejárnak, kezdi Alexa Károly főszerkesztő, hiszen ez nem csak munka, ez egy idő után az életünk: az írás, az irodalmiság. Kollégái, inkább mondjuk így: barátai ülnek mellette – Száraz Miklós György, Csikós Attila és Zalán Tibor. Bár már mind elkerültek a vasi vidékről, valami mindhármukat ideköti.

Kultúra- emberi kapcsolatok

Vas megye összetart: a határvonal egy mederbe tereli a kultúrát és az emberi kapcsolatokat is. A táj egyébként is ihlető: akár a Ság hegy vonulatai, akár a szőlőhegyek dombhajlatra illeszkedő sorai.

– Ünnep miatt gyűltünk össze, de talán hiányzik a meleg, önfeledt pátoszosság és most nem a rideg havazásra gondolunk. De ne felejtsük el, hogy addig érdemes ünnepelni, amíg van mit olvasni – mondja Csikós Attila. Az, hogy itt ülünk együtt, irodalomról beszélgetve – az az igazi ünnep.

Felolvasnak. Zalán Tibor Berzsenyi Dánielről, Száraz Miklós György Az álomvadász című novelláskötetéből egy rablótörténetet, Csikós Attila pedig Tájleírások vonaton című versét. Mintha zakatolnánk vele. Keresztül, kasul, bele az irodalomba.