A Genezis komplexen beszél arról, milyen hullámokat vetettek a romagyilkosságok

A gonosszal való megküzdés

A 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott film három fejezetben meséli Ricsi (Csordás Milán), Virág (Illési Enikő Anna) és Hanna (Cseh Annamária) történetét. A szálak összefonódnak, és a megrázó, megdöbbentő drámák után erkölcsi értelemben pozitív döntések adnak új életkezdési reményeket.

Nem cigányfilm, nem kifejezetten dokumentarista, a ténylegesen megtörtént eseményeket fikciós játékfilmként dolgozza fel, lehetőséget nyitva ezzel egy emeltebb problémalátásra, emeltebb végkifejletre, jelezve ezzel, hogy a gonosszal való megküzdés mikéntje mindenkinek kérdés.

A vetítés utáni közönségtalálkozó vendége volt Bogdán Árpád filmrendező, Cseh Annamária modell, színésznő és Taschler Andrea producer, akikkel Vágvölgyi András filmes szakember, tanár beszélgetett.

Szombathelyen a romagyilkosságok egyik elítéltje

Szó esett a film kiindulópontjául szolgáló romagyilkosságok szombathelyi vonatkozásáról, amennyiben az egyik elítélt itt tölti büntetését a börtönben; a témát eddig feldolgozó filmek között Fliegauf Bence hat éve született, Berlinben fesztiválnagydíjat nyert művéről, a Csak a szél-ről, amely szürreális vízióvá fordította a történetet; Hajdú Eszter 2014-ben bemutatott Ítélet Magyarországon című, a perről szóló dokumentumfilmjéről, amely a tárgyalások mindennapját dokumentálta; Vágvölgyi B. András Arcvonal keleten című könyvéről, valamint arról, milyen könnyen szabadulnak el a fékeveszett indulatok az interneten a romagyilkosságok témáját kommentálók körében.

Bogdán Árpád hihetetlenül intelligens filmet készített. Nem szociografikus, hanem lírai módon mesél, a tisztán látó gyermek szemével, tisztán érző szívével éljük át az őrületbe kergetett világot. Dobos Tamás operatőr révén sok közeli képpel, kézi kamerázással húz be a film a szereplők szubjektumába. A zenét Tarr Béla állandó munkatársa, Víg Mihály írta, akit nem nagyon szólítanak meg más rendezők, Bogdán Árpád azonban annyira teret adott az ő hangzásvilágának, hogy kifejezetten kérte, ne vigyen bele roma folklór elemeket, egyéni, klasszikus muzsika legyen.

Ricsi és Virág szerepére amatőröket találtak. Csordás Milán a Facebook-on jelentkezett, miután megnéztek ezer gyereket, nagy megkönnyebbülés volt látni a belőle áradó tisztaságot, értelmet, szépséget. Illési Enikő Annában is az első pillanatban látszó tisztaságnak és kimódolatlanságnak örült meg a rendező. Az ügyvédnő Hannát alakító Cseh Annamária nemcsak lelkileg készült a filmre, hanem ténylegesen ismerkedett a jogi munkával, hogy jól tudja megformálni a szerepet. Belső motivációja találkozott a rendező kérésével, aki feladatul adta, hogy találkozzon ügyvédekkel, felvették a kapcsolatot a fővárosi bírósággal, a rendőrséggel.

Máig is jelenvaló, „élő” sebeket mutat meg a film, évszázados problémát fogalmaz meg a maga eszközeivel, egy nagyon következetes és erős vizuális világ jeleníti meg a gyűlölködést, és a reakciókat. Egy hozzászóló köszönte a happy and-et, kérdezve egyúttal, hogy nem mossa-e el így ez a megoldás a tragédiát. Bogdán Árpád azt felelte: a szereplők választanak. Lezárnak magukban valamit és az életigenlés mellé teszik le a voksukat.

A traumatizált Ricsi a börtönből kihozott apukájával kezd új életet, Virág lányanyaként vállalja a gyermekét, Hanna barna bőrű újszülöttet fogad örökbe. Mennyire rajzolják át ezek a döntések a szereplők életét? Happy and-e mindez, hiszen iszonyatosan nehéz utakat választanak? De valóban pozitív, és „nekem szükségem volt arra, hogy újra tudjak hinni”.