Kodály plusz a képszínház – Ez egy végtelen történet

Tavaly születésének 135., halálának 50. évfordulója okán került az érdeklődés középpontjába Kodály Zoltán öröksége. De a kerek évszámok bűvöletéből ki is léphetünk: az NMI Művelődési Intézet az év elején 135+1= A jövő zenéje címmel hirdetett meg ifjúsági közösségfejlesztő programot, amelyre „kreatív, frappáns, különleges, innovatív, helyi közösséget elérő, megérintő és megmozdító projektötleteket” várt; olyan kezdeményezéseket, amelyek „valamilyen módon kapcsolódnak Kodály Zoltán szellemiségéhez és életművéhez”.

Sikerrel vett részt a pályázaton a Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Közhasznú Nonprofit Kft. és a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület közösen életre hívott új formációja, a Fábián Gábor művészeti vezetésével, Sarlainé Albert Lívia segítő közreműködésével tevékenykedő Alternatív Képszínház, amely az Egy végtelen történet című előadással debütált az ELTE SEK zenei tanszékének Géfin utcai Liszt Termében, telt ház előtt.

Akinek valahonnan rémlik a képszínház elnevezés, nem téved: Fábián Gábor anno Zsirán, a fogyatékkal élők otthonában hozta létre azt a társulatot, amely döbbenetes erejű produkciókat készített (ilyen volt Az elhagyott madár): mindig az otthon lakóinak aktív részvételével. A (speciális) filmesként ismert Fábián Gábor az elmúlt öt évben fölhagyott a „speciális színházazással”, de most szerencsésen találkoztak a különböző helyekről induló, egymás felé tartó erők: egyfelől a FÉHE-felkérés – hogy a filmes foglalkozások mellett elférne a színház is –, másfelől pedig az NMI-pályázat. Ennek a kettős inspirációnak nem lehetett ellenállni. Így született meg az Egy végtelen történet, amely A csitári hegyek alatt kezdetű népdalt (Kodály-gyűjtés) „dramatizálja”; letisztult, személyre szabott, pontosan értelmező koreográfiával, elementáris erővel: „Repülj, madár, ha lehet.” A társulat szinte tapintható belső motivációval viszi színre a tragédiát, a lemondást – és a reményt. Film a színpadon, zenével. A népdalt – kifejezetten a képszínháznak – két színész: Kakasy Dóra és Fehér István énekli el, a zene Nagy András szombathelyi metálzenész műve.

A Kodály-projekt záró délutánján a szintén szombathelyi, gyakran koncertező Napsugár zenekar is föllépett a Liszt Teremben.