Tóth Vera a Jazz Fesztiválon: Nem baj, ha nem jön a siker könnyen

Hogy telt el ez a másfél évtized? – kérdeztük tőle, amikor a Lamantin Jazz Fesztiválon találkoztunk.

- Mint a huzat – feleli -, tartalmas volt, sok minden történt. Mintha egy csettintés lett volna. Ahogy az ember „öregszik”, egyre gyorsabban múlik az idő.

Sokan voltak, akik támogatták, hogy ne csak elinduljon a pályán, hanem rajta is maradjon, meséli, a legtöbbet a saját simulékony, közvetlen természete segített és az, hogy nem fél másoktól. Egységesen indít, mindenkinek bizalmat szavaz, és ha nem jön be, az menet közben úgyis kiderül.

- Kipróbáltam egy csomó műfajt, társultam emberekkel, öt-hat dolgot csináltam egyszerre. Ma már jobban szelektálok, ki, mi fontos.

Most a Budapest Jazz Orchestra, a Random Trip és az öt-hat éve alakuló quartettem fontos. Nemrég Premecz Mátyással volt közös munkám és Kéknyúl-rajongó vagyok, amiben ő Hammond orgonázik. Az idő igazolja, hogy kivel tudok úgy dolgozni hosszú távon, hogy örülünk, hogy inspiráljuk egymást. Volt nagy svunggal elinduló kapcsolat, ami aztán hamar ellaposodott. Az élet dobja a lehetőségeket, élni kell velük. Fontos, hogy ne csináld azt, amihez nincs kedved, mert a közönség érezni fogja. Vannak, akik már elfáradtak ebben a sztoriban, én még szeretek alkotni. Szívesen járok a Random Trip koncertsorozatokra, izgalmas, mert a helyzet szüli a dalokat.

Verának van egy dala, a „Nem baj, ha nem jön könnyen”, lehet-e ez pályájának mottója is? Befészkelődöm az öltözőjébe, ahol a sportházi fellépésre készül, azt mondja, tudta, hogy ezt fogom kérdezni, amikor elkezdtem, hogy „Van egy dalod…”.

- Ez a dal László Attila szerzeménye Horváth Attila szövegével, óriási dolog volt 19 évesen, hogy ők ezt megírták nekem. Az egész első lemezem olyan volt, mint egy jövendőmondás. Az elkövetkezendő tizenöt évem született meg azokban a számokban. Ami az akkori állapotot fejezte ki, az „Álom és valóság volt”. Egy vidéki panellakásból, Tapolcáról kerültem Budapestre, óriási volt, hogy a Megasztárt meg tudtam nyerni. Az Árva boldogság pedig a következő másfél évtizedet fejezte ki, hogy egyedül is találd meg a boldog pillanatokat. Ez egy nagyon fontos lecke volt.

Tóth Vera arról beszél, hogy sokan a társas kapcsolataiktól teszik függővé a jóllétüket. A szingliségtől, a társas magánytól, a párkapcsolattól várnak valamit, így vagy úgy, függnek egy másik embertől. De meg kell tanulni azt, hogy „csak vagy és boldog vagy”.

- Idővel tudtam megtanulni azt, hogy ami igazán van, az most van.

A múlt már nincs, a jövő még nincs, a jelen valóságot kell kezelni, ez sokszor fájdalmas dolog. Amikor Kiss Tibi mutatta nekem a telefonján az első gyermeke képét, azt mondta, hogy a gyerek „a valóságban tartja” őt. Az én életemben ez még nem jött el, de bízom benne, hogy tíz éven belül reális állapot lesz. Attól is fejlődünk, ha vágyunk valamire. Ugrások vannak a fejlődésben. Ezek a gondolatok engem is elérnek.

Muszáj nyitottnak lenni mindenre

Az énekesnő úgy véli, muszáj nyitottnak lenni mindenre, és vigyázni kell arra, hogy ne legyenek túlzott elvárásaink egymással, mert ezekből születnek a csalódások. Sok mindent beleképzelünk a másikba, de tudni kell, hogy más-más filmet nézünk, mindenki a saját történetében van.

- Én csak annak adok tanácsot, aki kéri. Szívesen fogadtam el tanácsokat nagy öregektől, Demjén Rózsitól, Charlie-tól, Balázs Fecótól, Somló Tamástól, de bárkitől jöhet. Szeretem, ha kritizálnak, csak azt nem szeretem, ha a kritika rosszindulattól fűtött. Mert abban az ő problémája van, azt próbálja rám vetíteni. Az az ő bánata, jó lenne megbeszélni azzal, akire tartozik. El tudom fogadni, hogy a szenvedés is hozzátartozik az élethez.

Imádom a nagypofájú, nyáladzó állatokat

A testvérével, Tóth Gabival való kapcsolatáról kérdezem, milyen közös dolgaik vannak most. Kiderül, hogy együtt laknak egy kétlakásos házban a Római parton. Gabi a párjával lakik, két kutyája van, Vera egyedül, négy kutyával és egy macskával, Fülöpkével. Két francia buldogja van: Mila (a Gyönyörű zöld című filmből kapta a nevét) és Hugó. Az angol buldogját Lolának hívják, a gyűrött arcú, olasz cane corso Carlos névre hallgat. Négyből három buldog, miért?

- Imádom a nagypofájú, nyáladzó állatokat. A buldog mélylelkű, szenzitív kutya, szeretem a testbeszédüket. Jól neveltek, tudják, hol a helyük. Volt idő, amikor én éreztem vendégnek magamat a lakásomban, de lett fűthető kutyaház, nincsenek most olyan sokat bent. Szeretek egy órát aludni délután, kutyákkal a kanapén. Jót tesz a vérnyomásnak, csökkenti a stresszt. A macska is. Jön, vigasztal, velem együtt boldog, ha örömre van ok. Kiskorom óta volt kutyám, cicám, és biztos, hogy mindig lesz is, amíg élek.

Gabival korábban a Sister Act formációban dolgoztak együtt, most a Budapest Jazz Orchestrával is van közös produkciójuk. Gabinak is hangszereltek dalokat. Esztergomban lesz egy közös koncertjük augusztus 18-án. Három-négy próbával fog menni, mert ennyi zenészt többször nem lehet összehozni, de Vera biztos benne, hogy szép lesz. Azt meséli, szoktak együtt reggelizni, kávézni, ebédelni Gabival, segítenek egymásnak, ha egyikük beteg. Meglepetéseket készítenek, például betesznek egy kis reggelit a mikrohullámú sütőbe, hogy már csak melegíteni kelljen. Együtt mennek fellépő ruhákat vásárolni, próbálgatni. Sokat bicikliznek, grilleznek, néha fröccsöznek. A kutyákkal a Pünkösdfürdőhöz járnak: kimennek kocsival, és ott elengedik őket. Vera több tíz kilométert is szívesen sétál.

- Imádok gyalog járni, erdőbe menni. Közel van a természet, fantasztikus a nyár, akácillat van mindenhol. Ugyanakkor a belváros tőlünk csak tizenöt perc. Kint élünk a madárcsicsergésben. Nekünk „muszáj” kertes házban lakni, ennyi megmaradt a vidékiségünkből.