Egy kiállítás Körmenden, ahol előttünk érnek össze az idősíkok

Az Arcok és harcok című tárlat, amely szeptember 22-éig – naponta 10–18 óra között – látogatható, főleg a közkedvelt, városi brandnek számító Batthyány Lovas Bandériumról szól. Pontosabban azon személyiségekről, akik nemcsak egy, általuk művelt hobbit/hivatást képviselnek, de át is lényegítik a hagyományt: mint a jövőt megalapozó erkölcsi fundamentumot. Nagy volt a dilemma: mit örökítsenek meg úgy, hogy abban benne legyen a nagy egész? Az, hogy ez végül is sikerült, a két alkotót dicséri. Úgy fotózták meg az egyes arcokat, hogy azok nemcsak a saját személyiségükről, de környezetükről – és a korról, amelyben élnek – is árulkodnak. Nincs hurráoptimizmus, nincs lefáradás, nincs túlzott mimika és nincs művi kreáció. Arcok vannak, helyzetek vannak, napi csaták, mint rendesen. Ezek állnak össze képről képre aztán olyan szövetté, amelyben megmutatja magát egy igazi közösség. Ahogy el is hangzott: a megvillanó arcok előttünk állnak össze egységes idősíkká.

A 2005-ben felavatott lovas bandérium mára fogalommá lett. Azzá lehetett, mert nem alkalmi hagyományőrzők, hanem igazi közösség is. A tagok mindig és mindenkor összetartanak, segítik egymást. Erről is beszélt vezetőjük, Legáth Tibor: – Ki ne kardozott volna kiskorában, hőssé álmodva magát? Ki ne akart volna Tenkes kapitánya lenni? Vagy Gábor deák? Kinek nem éltek emlékeikben a győztes csaták, álmok, képzeletek? És íme, a hagyományőrzés révén megvalósulhatnak az álmok, eljátszhatók a csaták, leporolhatók az egyenruhák. Úgy, hogy mindez sokaknak szerez örömet. Ezek a fotók megkérdőjelezhetetlenül tisztességesek, szakmailag magas nívón állnak. Ezek a fotók mi magunk vagyunk – fogalmazott az egyesületi elnök. A kiállítótérben haladva képről képre bontakozik ki a hagyományőrzés szépsége úgy, hogy ráismerhetünk a jelesebb ünnepekre. Felismerhetjük huszárjainkat, vagy az amúgy civilben jó barát és szintén jelen lévő Gölbasi törökjeit. Aztán ott vannak a csaták képbe fagyott momentumai: egy kard, puskapor, zászló, küzdelem. Ha a néző tapsol, az a siker – összegezte a parancsnok.

Jene Sándor a megnyitón azt mondta: köszönet nektek, hogy ellophattuk az arcotokat és ide kitehettük.