Családi kör a Galeria Arcisban

Több aktualitása is van a Családi kör kiállításnak: egyrészt a családok éve adja az apropóját, másrészt októberben ünnepeljük a magyar festészet napját – az országos program regisztrált vidéki helyszíne volt a Galeria Arcis-beli megnyitó. Harmadrészt hagyománya van a sárvári kiállítótérben az emlékkiállításoknak, családi tárlatoknak. Kondor János galériavezető Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművészt, Varga Bernadett textilművészt, Krenner-Tóth Katalin művész-tanárt, Tóth Magdolna szobrász szakos hallgatót (megelőlegezte Magdolnának a szobrászművész címet), nem utolsósorban Tóth Lívia textilművészt, a családfő testvérét köszöntötte vasárnap délelőtt – nagyon sokan összegyűltek, hogy együtt lássák a „klán” munkáit. Köszöntőjében Tóth Lívia nem vállalkozott hagyományos méltatásra, helyette fontos belső titkokról árulkodott, hogy megértsük a család és művészetük mozgatóit. Gauguin nyomán az emberi lét alapkérdéseit vetette fel: kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk. Magukra, családjukra nézve a másodikat nevezte leginkább meghatározónak: szerinte a honnan jöttünk kérdés köti össze a Tóth család tagjait.

Az, ahogyan a gyerekkorukra emlékeznek – hogy kaszával arattak, szénával megpakolt szekér tetején ültek, és a világ urainak érezték magukat –, a kapcsolódásuk nagyszüleik paraszti életmódjához nem engedi, hogy a tradicionális művészet normarendszerétől elszakadjanak. – Neveltetésünk határköveket jelölt ki számunkra, és mi nem tudunk elszakadni a korlátainktól, a határköveinktől. Felidézte középiskolás, egyetemista éveiket, azt, hogy hogyan lettek Tóth Csaba és Varga Bernadett házasságával „eggyel többen művészek”. A képzőművészvonal a családban a gyerekek születése után is egyértelműen prioritást kapott, az alkotás szent dolog volt, amit mindenki értékén kezelt.

– Minden gyermek rajzolt. Magdi térlátása már a korai munkáin is megdöbbentő volt. Rengeteget hajtogatott, origamizott, mindig volt valamilyen lebilincselő alkotása. A lányok, Kata és Magdi egyaránt szerencsések, hogy egyesíteni tudták édesapjuk festői vénáját édesanyjuk textiles látásmódjával, ez pedig szabad és friss kompozíciókat eredményezett – fogalmazott. Megjegyezte még: a lányok mindketten új utakat járnak, bátran komponálnak és dolgoznak, annak biztos tudatában, hogy a tehetség nem elég: az akaraterő ugyanolyan lényeges annak eldöntésében, hogy kiből lesz nagy művész. Úgy zárta a szavait: ebben a családban mindenki járja a maga útját, és elnyeri megérdemelt jutalmát. Majd Tóth Csaba egyik alkotásának címéből idézett: Minden kegyelem és semmi sem érdem.