Alig-alig fért bele a kabátba az élmény – Amadinda-koncert a szimfonikusokkal

Komoly ütőhangszer-parkkal rendezték körbe a Savaria Szimfonikus Zenekart a küzdőtéren, kis szigetek voltak az ütősök a szimfonikusok körül, akik egyként, mégis külön-külön adták hozzá az összhangzathoz a maguk zenei tónusait. Kezdés előtt akkora volt a várakozás csendje, hogy hallani lehetett a bejövő zenészek cipőkopogását. Az őket üdvözlő, örömteli taps előrevetítette a koncerthangulatot: magasba dobta mindenki lelkét, aki meghallgatta.

Madaras Gergely karmester a köszöntőjében elmondta: nagyjából egyidős a 35 éves zenekarral, amely a világon az első ütőegyüttes volt, és fogalom lett a komolyzenében. Koncertjeiken mindig az első sorban ült, karmesterként különleges élmény számára az Amadindával közös hangversenyt vezényelni, amely egyszer már Veszprémben megtörtént, és akkor elhatározta, milyen jó lenne hasonló alkalom Szombathelyen is.

A koncerten olyan művek is elhangzottak, amelyeket ütőhangszerekre írtak a modern korban, és olyan átiratok is, amelyeket az Amadinda a maga nyelvére fordított. Az Eötvös-mű zenei élményén túl láthattuk, milyen fizikai mutatvány befogni az ütőkkel egy marimbát, ide-oda ugrálni, hogy a zenész elérje a hangokat. A japán darab a buddhista templomok, szélcsengők világába vitt, a melódiák Kelet-Ázsia színeit idézték. Az Amadinda Ütőegyüttes önálló blokkjában az az ősi erő is megnyilvánult, ami a hajdanvolt tüzek körül gerjedt a fadarabok, kövek, csontok ütögetésétől: ahogy a ritmus szédít, és a zene az ember vérében lüktet, dörömböl, a mai ütőhangszereknek is pont ilyen hatása van – legszívesebben táncra perdülnénk. Debussy, Scott Joplin és Green darabjai után tahiti tradicionális zene szólt, polinéz nyelvű rikoltozással, akkora felpörgéssel, aminek csak a bedobott ütők vethettek véget. Rácz Zoltán, az Amadinda művészeti vezetője felidézte, hogy voltak olyan évek, amikor az ütőegyüttes a Bartók Fesztiválon minden évben megjelent, és nagy boldogság számukra ismét Szombathelyen játszani. 35 éves jubileumi koncertjük 2019 májusában lesz.

Bizet-Shchedrin: Carmenszvitjében teljesedett ki az este, azt a zenekar és az ütőegyüttes ismét együtt játszotta. Madaras Gergely a temperamentumával és a lelkesedésével tovább emelte a gyönyörködtető balettzenét. A zenészek dúdoltak, titokban a közönség is, aztán már nem kellett titokban, mert a karmester ezzel jött vissza a ráadásban: „Nem tudjuk úgy hazaengedni Önöket, hogy ne segítsenek az éneklésben!” Legalább ezer ember dalolta lalázva a fő motívumot, mintha mindenki ének szakos lett volna. Óriási buli volt, igazi show, Madaras Gergely kimondta végül: büszke a szombathelyi közönségre. A vastaps után, a koncert hatása alatt, ruhatárban ismeretlen emberek kezdtek beszélgetni egymással, alig fért a kabátba az élmény: milyen fantasztikus este volt!