Egy faun örök élete – Évadnyitó a Berzsenyi Dániel Könyvtárban

A karnagy a tőle megszokott élvezetes előadásmódjában beszélt Debussy életéről és az Egy faun délutánja című művéről, amely ismertté tette szerzője nevét. Claude Achille Debussy francia impresszionista zeneszerző már tízévesen a párizsi Conservatoire növendéke volt. 1884-ben, huszonkét évesen egyik kantátájával elnyerte a rangot adó Római Díjat, amellyel három év ösztöndíj is járt. Miután visszatért Párizsba, minden idejét a komponálásnak szentelte, nem vállalt állást, bár karmesterként és zongoristaként néha fellépett. Nagy hatást gyakoroltak rá Wagner operái és Ravel zenéje is.

Nevét a Stéphane Mallarmé Egy faun délutánja című költeményéhez 1894-ben írt zenekari Prélude-je tette ismertté. A költő elismerően nyilatkozott Debussy művéről: „Az ön illusztrációja a zene finomságával, komolyságával és gazdagságával felülmúlja az én költeményem minden vágyódását és ragyogását.” A mű varázslatos hangzású előzene, az impresszionistákra jellemző hangok és színek variálásával. A félig kecske, félig ember faun az erdőben él, és szépséges nimfákról álmodozik, akik lehet, hogy valóságosak, de lehet, hogy csak képzeletének szüleményei. A zeneszerző a fuvola finom hangjaival, egyik hangnemből a másikba történő áttűnésekkel varázslatosan érzékelteti a faun vágyait, álmait. „A zene célja a gyönyörködtetés” – vallotta Debussy, aki különleges stílusával dallamvilágának bemutatásával szeretett gyönyörködtetni.