Soproni Somlai Attila kiállításán jártunk

Jim Morrison szerint „vannak dolgok, amiket ismer az ember, és vannak dolgok, amiket nem ismer, az ismert és ismeretlen között pedig ajtók vannak – ezek vagyunk mi.” Soproni Somlai Attila képzőművész a saját elmondása szerint születése óta keresi az ismerős és ismeretlen közötti ajtókat, a saját útját. Tavaly májusban a Szombathelyi Képtárban nyílt kiállításán a soproni kapuk mellett szombathelyieket is láttunk, ezek egészültek ki mostanra kőszegiekkel.

A kapu rejtélyre nyílik – maga a nyitány –, átjárás két állapot, két világ, két terület, az ismert és az ismeretlen között, felhív, hogy belépjünk. És tényleg: a lovagteremben a szemmagasságban lévő míves, öreg kaputáblák mozgathatók, hívják a látogató karját, hogy nyissa és zárja a táblákat, újabb tereket fedezzen fel magának. A kíváncsi szemek pedig be- vagy inkább kilesnek az ismerős utcarészletekre, udvarokra, házakra.

Az alkotó gyermekkori tanára, Németh János kőszegi festőművész szerint a szimbolikus képeket a laikus fotórealisztikusnak mondaná. Reálisan megmutatkoznak az udvarbelsők, de még meghatározóbb az, hogy a kapuk nyitásával újabb dimenzióba, egy másik világba érünk – ezt erősítik, árnyalják a festmények alatti szövegrészletek, idézetek, melyeknek mindig kapcsolatuk van az ábrázolt tájjal vagy jelenséggel. Különösen érdekes két kép: az egyik az 1989-es Sopron melletti nyugati kapunyitást ábrázolja, a vasfüggöny átszakítását idézi. A történelmi szituáció ábrázolásában a táj reális, a tájkép nyitható, konkrét a vasfüggöny és az elszakított drótok, amelyek elzárták egymástól a két világrendszert.

Ezzel párhuzamosan van egy másik kép a Délvidékről, ahová újabb vasfüggöny ereszkedett. – Szellemes megoldásokat látunk Attila képein, amelyek szuperreálisak, szinte megszólalnak, de mégsem azonosak a fotóval, mert a fényképezőgép lencséje mindent megörökít, ami csak elé kerül, Attila pedig szelektál, bizonyos dolgokat elhagy, mások hangsúlyt kapnak a képein. A klasszikus ábrázolási mód is látható, azon túl a színek sokasága. Ahol a fény-árnyék viszony megjelenik, ott finom átmenetekkel, tónuskülönbségekkel, árnyaltan érzékelteti, miként változnak az alapszínek az árnyékolás hatására az épületeken és azokon belül, az udvarokon és az utcarészleteken.

A száz évvel ezelőtti igényes építkezés mintapéldái mindhárom városban fellelhetők. Az iparosok – a kőműves, a kőfaragó és az asztalos munkája – reálisan jelennek meg a kapuk kiképzésén, harmóniáról és csodálatos mívességről tanúskodnak a gondosan megmunkált deszkák, vasalatok, zárak és kilincsek. Múltba tekintésük nem dekadens: érzékelteti, hogy a művészi érzék és az ember igényessége hogyan jelenik meg a környezetében. Ritkán, de feltűnik egy-két figura is az utcajelenetekben: egy-egy kiakasztott ruhadarab, egy bicikli az életet jelzi – így méltat a tanár úr. Nyissanak be a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház által szervezett kiállításra, február 2-áig megtehetik.