Belestünk egy kapukon túli világba

2019.01.15. 14:00

Soproni Somlai Attila kiállításán jártunk

Szombathelyen született, Kőszegen is tanult, most Sopronban él Soproni Somlai Attila. A képzőművésznek a Jurisics-várban nyílt tárlata, olajfestményein soproni, szombathelyi és kőszegi kapuk láthatók.

Tóth Kata

Jim Morrison szerint „vannak dolgok, amiket ismer az ember, és vannak dolgok, amiket nem ismer, az ismert és ismeretlen között pedig ajtók vannak – ezek vagyunk mi.” Soproni Somlai Attila képzőművész a saját elmondása szerint születése óta keresi az ismerős és ismeretlen közötti ajtókat, a saját útját. Tavaly májusban a Szombathelyi Képtárban nyílt kiállításán a soproni kapuk mellett szombathelyieket is láttunk, ezek egészültek ki mostanra kőszegiekkel.

Kőszegi részlet Soproni Somlai Attila egyik festményén
Fotó: VN/Németh Iván

A kapu rejtélyre nyílik – maga a nyitány –, átjárás két állapot, két világ, két terület, az ismert és az ismeretlen között, felhív, hogy belépjünk. És tényleg: a lovagteremben a szemmagasságban lévő míves, öreg kaputáblák mozgathatók, hívják a látogató karját, hogy nyissa és zárja a táblákat, újabb tereket fedezzen fel magának. A kíváncsi szemek pedig be- vagy inkább kilesnek az ismerős utcarészletekre, udvarokra, házakra.

Az alkotó gyermekkori tanára, Németh János kőszegi festőművész szerint a szimbolikus képeket a laikus fotórealisztikusnak mondaná. Reálisan megmutatkoznak az udvarbelsők, de még meghatározóbb az, hogy a kapuk nyitásával újabb dimenzióba, egy másik világba érünk – ezt erősítik, árnyalják a festmények alatti szövegrészletek, idézetek, melyeknek mindig kapcsolatuk van az ábrázolt tájjal vagy jelenséggel. Különösen érdekes két kép: az egyik az 1989-es Sopron melletti nyugati kapunyitást ábrázolja, a vasfüggöny átszakítását idézi. A történelmi szituáció ábrázolásában a táj reális, a tájkép nyitható, konkrét a vasfüggöny és az elszakított drótok, amelyek elzárták egymástól a két világrendszert.

Itt éppen bezárva: a kapu átjárás két állapot, két világ, két terület, az ismert és az ismeretlen között
Fotó: VN/Németh Iván

Ezzel párhuzamosan van egy másik kép a Délvidékről, ahová újabb vasfüggöny ereszkedett. – Szellemes megoldásokat látunk Attila képein, amelyek szuperreálisak, szinte megszólalnak, de mégsem azonosak a fotóval, mert a fényképezőgép lencséje mindent megörökít, ami csak elé kerül, Attila pedig szelektál, bizonyos dolgokat elhagy, mások hangsúlyt kapnak a képein. A klasszikus ábrázolási mód is látható, azon túl a színek sokasága. Ahol a fény-árnyék viszony megjelenik, ott finom átmenetekkel, tónuskülönbségekkel, árnyaltan érzékelteti, miként változnak az alapszínek az árnyékolás hatására az épületeken és azokon belül, az udvarokon és az utcarészleteken.

A száz évvel ezelőtti igényes építkezés mintapéldái mindhárom városban fellelhetők. Az iparosok – a kőműves, a kőfaragó és az asztalos munkája – reálisan jelennek meg a kapuk kiképzésén, harmóniáról és csodálatos mívességről tanúskodnak a gondosan megmunkált deszkák, vasalatok, zárak és kilincsek. Múltba tekintésük nem dekadens: érzékelteti, hogy a művészi érzék és az ember igényessége hogyan jelenik meg a környezetében. Ritkán, de feltűnik egy-két figura is az utcajelenetekben: egy-egy kiakasztott ruhadarab, egy bicikli az életet jelzi – így méltat a tanár úr. Nyissanak be a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház által szervezett kiállításra, február 2-áig megtehetik.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!