Söptei Eszter textilművész kiállítása a művészetiben

A struktúra szóban – nyilván a hangzása okán is – van valami eleve kemény, valami határozott, ami óhatatlanul szembenáll a textilhez társított lágyság, elomlás képzetével. De legalábbis feszültség támad a kétféle képzet, kétféle minőség között. A címadás – Puha struktúrák – jól fölmutatja azt a kettősséget, ami Eszter sokféleségében is következetes pályáját jellemzi. A textiltervezéshez gyakran indul ki alapvető geometrikus formákból, kedvence a végtelenségig továbbfejleszthető háromszög. És máris benne vagyunk a művészeti középiskolában megrendezett kiállításban, ahol a padlózat négyzetesen kemény struktúrájára válaszolnak Eszter finom Puha struktúrái.

László Edina, a budapesti Metropolitan Egyetem tanársegéde azzal ajánlotta tegnap délután a közönség figyelmébe ezt a letisztultságában izgalmas bemutatót, hogy min­denekelőtt leszögezte: Söptei Eszter kiforrott alkotó, aki már a legelső lépéseinél is kreativitásával, szorgalmával, innovációra való fogékonyságával hívta föl magára tanára figyelmét. Ahogy László Edina mondta: egy pályakezdő tanár számára különösen fontosak az első tanítványok – és nagy szerencse, ha köztük olyanok is vannak, mint Eszter, aki minden iskolai feladatba belevitt valami izgalmat, valami újat, valami egyedit. Tanár és diák találkozása a kétezres évek elején Szombathelyen történt: Söptei Eszter itt szerezte első diplomáját, aztán sikerrel diplomázott a MoME designer (és vizuáliskultúra-tanár) szakán. Azóta sikert sikerre halmoz. A Társalgó Galériában látható munkái között van mutatvány azokból a darabokból, amelyekkel a Gombold újra-pályázaton vett részt, kollekciója különdíjat ért. A „lézervágott” textilmunkákról ezt mondja: „A kötés szerkezetét használtam fel mintaként. A kötés hurokrajzát kétdimenziósra egyszerűsítettem és e leegyszerűsített rajzokat textilmintává alakítottam. A hurokrajzok további kiemelése érdekében léptékváltás történt. A ruhákon használt hurokrajzok rétegekben jelennek meg.” Ugye, milyen tiszta és „egyszerű”? A Söptei Eszter-design emblematikus háromszögeiből is föltűnik néhány a kiállításon. Ezekből készített párnát és háromdimenziós „hangfogót”, a praktikum, a funkcionalitás és a szépség hármasságában: „Funkciójában egy olyan szövet létrehozása volt a célom, amely megfelelő szintre csökkenti a zengőtéri zajt. A struktúra a sík szövetből hajtogatott térbeli geometrikus formák összekapcsolásával jön létre.”

A keménység és a lágyság (meg a mosoly) egyébként is Eszter mindennapjainak jellemzője: a Ság hegy lábánál álló Vulkánház igazgatójaként a fortyogó lávából megdermedt évmilliós kőzetek titkait osztja meg a közönséggel, ráadásul egy modern, óriási, kortenacéllal kombinált „beronkockában”: ez maga a ház. Tagja a szombathelyi Westwerknek, hiszen oda is ez kell: innováció, kreativitás. És mosoly.