A történelmi Vas vármegyéből származott Moór Anna színésznő

A tövisekkel kirakott színésznői pályán nemcsak a bájával, kellemével és küllemével hódított, de a tehetségével is, dicsérték az érzelmek árnyalatait is hitelesen megmutató, meleg közvetlenségét, amellyel egyenesen a szívekhez szólt. A Berzsenyi Dániel Könyvtárban megtalálható a Vasárnapi Újságnak az a 130 évvel ezelőtti száma, amely címlapsztoriként tálalta, hogyan lett színésznő a tüzes szemű lány, mit vállalt, mivel küzdött, miért adta fel. A szerző még családtörténeti kutatást is végzett, hogy az intellektuális érdemek mellé odategye a mesteri kéztartása miatt is csodált színésznő felkarjáról szóló bekezdést mint az érett asszonyi szépség himnuszát.

Moór Annáról a 21. század beköszöntéig nemigen tudott a helytörténet, a fővárosi lap róla szóló 1890-es cikke Fejér megyeinek mondja, elképzelhető, hogy olyan információhoz jutott, amely szerint onnan költözött a fővárosba. Csakhogy Moór Anna a történelmi Vas vármegyéből való volt: alsóőri családba született 1773. november 15-én, Felsőőrön anyakönyvezték. Ezt dr. Galambos Ferenc Iréneusz, Alsóőr 2007-ben elhunyt plébánosa kutatta ki, és publikálta az alsóőri „Őrség” című újságban 1983-ban. Az atya a felsőőri kereszteltek anyakönyvében találta a bejegyzést (alsóőri anyakönyvek csak 1797-től vannak), amelyből az is kiderül, hogy a színésznő szülei Györög János és Moór Erzsébet alsóőri nemesek voltak.

Alakját már ebben az összefüggésben idézi fel Gyurácz Ferenc a Vasi Szemlében közölt 2017-es, az őrvidéki magyarságról szóló írásában: „[…] őrvidéki, ősi gyepűőri család sarja volt az egyik első magyar színésznő is, a Felsőőrött anyakönyvezett, de alsóőri családba született Moór Anna (1773–1841), az 1792-ben indult első magyar nyelvű állandó budai színtársulat ünnepelt művésze is. A színház megszűnése után élete nagy részét egy kis pilisi faluban, Vörösvárott élte le, háziasszonyként és a helyi posta kezelőjeként.”

Nem tudni, mi vitte Moór Annát rendkívül fiatalon Budára, tény azonban, hogy 16 évesen, 1790-ben már Kelemen László társulatának tagja volt.

Amikor 1790. február 20-án meghalt II. József király, és a nemzeti felbuzdulás megágyazott a magyar nyelvű színjátszásnak, Kelemen László megszerezte az országgyűlés és Pest vármegye szóbeli támogatását, és október 25-én már meg is tartották az első előadásukat a budai Várszínházban. A német társulat szünnapjain játszhattak. Az első darabot németről fordította Simai Kristóf „Igazházi” címmel, Moór Anna Julis szerepét játszotta.

Jókai Mór a Földönjáró csillagok című színművében örökítette meg a magyar színház kezdeteit. Ebben Moór Anna nem szereplő, hanem szerep, karaktere úgy jelenik meg, mint aki a színházi kosztümjén varrogat. A színésznő tényleg maga varrta a fellépőruháit, sőt fonni is szokott, mert vallotta, hogy a felkar kiemelését a szép fonás biztosítja legjobban. Jókai a műben Anna szájába adja, hogy „az első magyar színdarab kerül ma a világ elé. A próbatét nehéz.” Kelemen azt feleli, hogy „jól tudtuk ezt mind a ketten, midőn meglepett egyszerre egyazon vágy… Egy ideának kell alakot adni…, teremteni magyar művészetet, Egészen új világot a semmiből.”

Alsóőri Moór Anna színésznői pályája nem volt túl hosszú életű, Kelemen László társulatának hat évig volt tagja. Viselte a szakmai irigységből fakadó ármányokat, mert kárpótolta őt az, hogy a közönség a tenyerén hordozta, sikert aratott komoly drámákban és vígjátékokban is. Még száz év múlva is felemlegeti a Vasárnapi Újság a megbecsültségét, hogy a primadonnának 30 forint volt a fizetése, míg egy másik jelentős színésznőnek, Liptay Máriának csak 28 forintot adtak. Megemlékezik arról is, hogy mindig Moór Anna nyerte az évenkénti 100 forintos díjat, amelyet egy „nagy hazafi” ajánlott fel a legszorgalmasabb színésznőnek. Ezért Liptay Mária kedvese, Sehi Ferenc ellene fordította a közönséget, rágalmazásai annyira hatottak, hogy Annát végül előadás közben kipisszegték. Kilépett a társulatból, de visszahívták, és az 1796-os feloszlásig tagja maradt. Országos hírnevet szerzett színésznőként, és színpadi átdolgozásait is sikerrel játszották.

Közben férjhez ment: 1793-ban Rehák József pesti ügyvéd felesége lett, akivel egy darabig Pesten éltek. Anna még párszor fellépett egy-egy előadásban, de egyes források szerint nem bírta a versenyt Kántornéval és Széppataki Rózával, és visszavonult. 1828-ban a mai Pilisvörösvárra költöztek, a postát kezelték és gazdálkodtak.

Mindehhez az alsóőri plébános, Iréneusz atya még azt is kikutatta, hogy Moór Anna a pénzadományokon kívül megújíttatta Vörösváron a szentségmutatót, az ereklyetartókat, keresztelőkutat adományozott a helyi templomnak. Iréneusz atya az Őrségben írt erről, amire Balogh Lajos szombathelyi muzeológus hívta fel a figyelmet, aki húsz évvel ezelőtt együtt utazott Galambos Ferenc Iréneusz atyával vonaton, és az őrvidéki történeti érdekességek között sokat mesélt Moór Annáról is. Ennek a lapnak az utóbbi évtizedekbeli lapszámai most már a Berzsenyi Dániel Könyvtárban is hozzáférhetők.

A színésznő 1842. május 27-én halt meg, 69 éves korában. A pilisvörösvári temetőben lévő nyughelyét a nemzeti sírkertbe sorolták.