Aranyos hétvégéje volt a zeneiskola népzene tanszakosainak

A felkészítő tanáruk, ­Földesi János elmondta, hogy leg­alább egy éve készültek erre a versenyre, ahol Vas, Zala, Baranya és Pest megyei művészeti iskolákkal mérkőztek

meg.

– „Felhozó” verseny volt, ahol megmérettük magunkat, kipróbáltuk, milyen szinten tudunk teljesíteni, mielőtt a háromévente megrendezendő országos versenyre mennénk, aminek februárban lesz a területi selejtezője Keszthelyen, onnan lehet bejutni a szentesi döntőbe – tudtuk meg Földesi Jánostól. – Mivel minden kategóriában aranyat kaptunk, a gyerekek megteltek önbizalommal. Komoly szakmai zsűri – Vizeli Balázs és Eredics Gábor, a Zeneakadémia Népzene Tanszékének tanárai – ismerte el a munkánkat, dicsértek minket mindenben: vonóhasználatban, a zenei blokkok összeállításában, hogy a korosztálynak megfelelő szintű anyagok voltak. Jó volt az intonáció, tisztán, szépen szólt minden. Jól szerepelt a Gerlicék Népdalkör a mezőségi dalokkal.

Faller Ágoston, a legkisebb növendék csodálatba ejtette az egész mezőnyt, hortobágyi népdalokat énekelt, arany minősítést kapott.

Zsótér István kalotaszegi legényest és szaporát játszott szólóban, népi hegedűn, szintén arany minősítést érdemelt. Ő is, a bandája, a Szélforgók Népzenei Együttes is őriszigeti, kiegészülve a zeneiskolai növendékekkel versenyeztek, hangszeres-énekes együttes kategóriában kaptak arany minősítést a Somogy megyéből hozott bátai muzsikáért. (Az együttes: Zsótér István, Tieber Hanna, Németh Lehel, Tieber Olivér, hangszeresek, Faller Ágoston, Kőhalmi Noémi, ének).

A Hangyaboly Népzenei Együttes, amely esélyes akár a szentesi versenyt is megnyerni majd jövőre, dél-mezőségi, keménytelki muzsikát játszott, hangszeres együttes kategóriában kiemelt arany minősítést szerzett. (Tagok: Horváth Bence, Pálmai Kristóf, Sulyok Kristóf.)

A másik felkészítő tanár, Földesi Jánosné is nagyon örül a teljesítménynek, úgy értékelte, hogy ezek a sikerek adnak muníciót a további munkához.

– Óriási feszültséget jelent egy ilyen verseny, izgulunk a gyerekekért, de persze ezt ők nem láthatják. Ilyenkor látszik, hol állunk a többiekhez képest – összegzi az élményt Földesi János. – 24 éve vagyunk a szakmában. Minden a prímástól, a feleségemtől, Rózsától függ, én csak a kíséretet adom. Neki van óriási szakértelme ahhoz, hogy megtalálja, kinek mi való, hogyan lehet kibontakoztatni a tehetséget.