Bátorság, derű – A Capella Savaria telt házas adventi koncertje a Bartók Teremben

Ha valami illik az ünnepváráshoz, ha valamitől várhatjuk a csodát – a földtől való elrugaszkodás, az átszellemülés, a lelkesültség csodáját –, akkor a barokk zene illik, a barokk zenétől várhatjuk. Talán pont ezért tűnik még a valóságosnál is szebbnek a Capella Savaria-koncert napján a Bartók Terem színpadán álló gyönyörű, zöldellő karácsonyfa, amely piros-arany pompájával és fényfüzérével – meg a méretével – azt a kort idézi, amikor mifelénk a karácsonyfa divatba jött. És persze nem panelméretben. A Bartók Terem orgonájának oldalán hópelyhek táncolnak, a fenyővel átellenben a Mikulás akasztotta szögre piros sapkáját. Már csak a zene hiányzik. Kalló Zsolt vezetésével bevonul a zenekar, hogy Corelli Karácsonyi concerto grossójával erősítse az ünnepi hangulatot. Helyben vagyunk, ez a bemelegítés.

Aztán következik Vivaldi Négy évszak című hegedűversenyéből A tél; Kalló Zsolt hegedűművész kilép a zenekar elé. Ezek azok a dallamok, amelyek azoknak is valahonnan nagyon ismerősnek tűnnek, akiknek különben nem sok közük van a komoly zenéhez. Az ismerősség, a ráismerés varázsa mellett legalább olyan erős az érzés, hogy ezt a zenét – hallgassuk meg akárhányszor, akárkitől – igazán nem lehet megismerni, mindig marad benne valami szívszorító titokzatosság. A jég sikoltásától a kandallótűz simogatásáig. (Milyen furcsa: az embernek kényszere van arra, hogy szavakban fogalmazza meg mindazt, amiről a zene – erős képekben – „mesél”. Mert mesél. Vivaldi éppen ezt akarta, szonettben írta meg.) Vastaps.

Locatelli helyett Sammartini jegyzi a Vivaldi-tétel után felhangzó művet. Barokk ez is, az is (mondja Kalló Zsolt), nem zökkenünk ki az ünnepi hangulatból sem. Közben a Bartók Terem karácsonyfáján mintha ritmusra villogna a fényfüzér: néha megnyugszik, néha nyargalásba fognak, bújócskát játszanak a fények. C. Ph. Bach (Johann Sebastian második fia) d-moll fuvolaversenyének második tétele következik, a szólista Bertalan Andrea. Nagy tapsot kap.

Esterházy Pál Harmonia caelestis című nagy művének részletei zárják az estet, Seregély Krisztina (szoprán) közreműködésével, ráadásként előkerülnek a koncert előtt kiosztott kották, a közönségnek is lehetősége van az éneklésre. De ha Hamonia caelestis, akkor egy másik Esterházyra is muszáj gondolni egy kicsit: a kései rokon, Esterházy Péter nem kevésbé nagy művet (regényt) írt ezzel a címmel. Mennyei harmóniák (ez a barokk). Plusz csodálatosan megszerkesztett építmény (ezek a zeneművek – és ez az Esterházy-regény is.)

A régi zenéről Hermann Hesse azt írta, hogy benne van az emberi lét tragikumának tudata, az emberi sors elfogadása, lovagiasság, bátorság, emberen túli nevetés, halhatatlan derű. Ebből kapott csipetnyi ízelítőt a Capella Savaria-koncerten a Bartók Terem közönsége, amely lelkesen hívta vissza a zenekart. Kinn a ruhatárnál CD-k formájában is be lehetett szerezni a rögzített élményt, aki pedig újra élőben szeretné látni-hallani Szombathelyen a Capella Savariát, február elején megteheti. A Bartók Terem karácsonyfája akkor valószínűleg már nem lesz ott, de a régi zene nyilván megteszi a hatását. A sors elfogadása, bátorság, derű.