Akik művelik a csodát – Fábián Gábor és még sokan mások

Persze rögtön visszautasítaná az egyes szám harmadik személyt, mondván, hogy egyedül nem menne: az a szerencse, hogy mindig talál társakat a célok megvalósításához. Tényleg úgy, mint a mesében: voltak olykor a több mint tíz éve tartó, mindenestül felfelé ívelő történetnek hátráltató, ellenlábas szereplői, és mindig vannak olyanok, akik segítenek. Ha nem is varázssíppal, nem is messze repítő varázsszőnyeggel, de jó szóval, bátorítással, pályázati vagy másféle támogatással.

Törőcsik Marit például kérni se kellett, hogy a speciális filmezés ügye mellé álljon: azonnal (még a zsirai időkben) meglátta ­Fábián Gáborban az elhivatottságot, az eltökéltséget – és hogy amit csinál, az jó. Azon van, hogy értelmileg sérült emberek átéljék az alkotás örömét – és az alkotás önmagukra és a külvilágra gyakorolt erejét. Ennek szellemében hozta létre a Magyar Speciális Mozgókép Egyesületet (MSME) is, amelynek székhelye Szombathely (Fábián Gábor a családjával Kőszegen él). A legszebb értelemben vett civilség és a szakmaiság találkozik az egyesületben, amely a speciális filmes mozgalom alapvető bázisa.

Az alkotótáborok, továbbképzések, konferenciák, filmes napok mellett az MSME leglátványosabb, egyre többeket megmozgató eseménye-találmánya a Magyar Speciális Független Filmszemle, amely tavaly év végén jubileumához érkezett: ötödik alkalommal rendezték meg a budapesti közösségi térben, az Eötvös 10-ben; rangos zsűrivel és fontos támogatókkal. (Az éppen átalakuló Nemzeti Filmalap rögtön meglátta a speciális szemlében a megőrzendő, támogatásra érdemes értéket. Legutóbb pedig az Emmi élén álló miniszter, Kásler Miklós rendelkezett az egyesület támogatásáról.) Fábián Gábor azt mondja, a szemleidő ünnepi időszak volt az MSME életében.

A speciális filmes mozgalom elmúlt tízéves, az országos filmszemle pedig mintha éppen a kerek születésnapra érett volna be: „bejáratódott” – ahogyan Gábor fogalmaz. Az érdeklődés iránta egyre nagyobb. A nemzetközi nyitás még hátra­van (Gábor keresi az utakat, a kapcsolódási pontokat), de az ötödik szemlére például Bécsből is érkezett nevezés; az meg, hogy Erdélyből (Románia) és Vajdaságból (Szerbia) érkeznek filmek, mondhatni természetes.

Fontos lépés volt a speciális szemle történetében, hogy most először „speciális zsűritag” is részt vett az ítészek munkájában, Szabó Bianka személyében – aki egyébként a szombathelyi FÉHE és az egyesület által közösen létrehozott filmes szakkörnek is aktív közreműködője: a kamera mindkét oldalán otthonos. Bianka teljes értékű csapattagként vette ki a részét az értékelésből.

A „klasszikus” speciális filmes kör egyébként stabil: az ország több pontján, több intézményben zajlik komoly munka. Az utóbbi évek fontos tapasztalata, hogy egyre többen szeretnének részt venni a szemlén – mozgáskorlátozottak, hallássérültek –, vagyis egyre többen foglalkoznak, foglalkoznának filmkészítéssel. Valóságos para­filmes mezőny van most már, a paralimpia mintájára.

Fontos, hogy a szemlén nemcsak fogyatékkal élők filmjei vannak versenyben, hanem olyan filmek is, amelyek ebben a közegben készültek – vagyis a szemle a találkozások nyitott terepe, a szabad az átjárás szellemében.

Nem kevésbé fontos, hogy a Fábián Gábor által bevezetett speciális filmes módszer – amelynek alapja a fogyatékossággal élők mind teljesebb bevonása a filmkészítés folyamatába, önálló alkotásra motiválása – az egyetemi szféra figyelmét is felkeltette. A speciális filmes mozgalom és a felsőoktatás-kutatás kölcsönösen számítanak egymásra.

„A Magyar Speciális Mozgókép Egyesület évek óta folyó hatékony munkája, és ennek keretében a speciális filmszemlék megrendezése a magyarországi fogyatékosságügy területén rendkívül előremutató, hasznos tevékenység” – írta dr. Radványi Katalin PhD gyógypedagógus, szociálpszichológus, főiskolai tanár egy 2019-es ajánlásban.

A hatodik országos szemle még messze van (látszólag legalábbis), de biztosak lehetünk benne, hogy az elkövetkezendő hónapok szakköri foglalkozásai, műhelymunkái, filmes táborai meghozzák gyümölcsüket országszerte. Fábián Gábor pedig nem csak táborokat vezet, szemlét szervez, módszertani tanácsokat ad, filmes szakkörrel ér el sikereket: nem mondott le másik alapvető „találmányáról”, a képszínházról sem. Ugyancsak a FÉHE valamelyik barátságos termében újabb képszínházi bemutató mocorog. Nem magyarázzák, művelik.