A tökéletes birodalom keresése: a Soltis-tábor lakói (nem) kukoricáznak

Az idén a táborozás is kicsit más. Bár a Soltis Lajos Színháznak nagy gyakorlata van nyári szakmai táborok megszervezésében – a hagyományt éppen itt, a sitkei művelődési házban alapították meg még a színkörös években Soltis Lajos inspirációjára –, kifejezetten gyerekeknek csak három éve ajánlanak táborozást. Akkor érett meg az idő arra, hogy az idősebb és a fiatalabb táborozó korosztályt ne együtt, hanem külön-külön kínálják meg értelmes nyári elfoglaltsággal. A harmadik nyáron megrendezett gyerektábor most nem bentlakásos, hanem napközis (a veszélyhelyzet után), és különbözik a korábbiaktól abban is, hogy nem a táborzáró bemutatókra, hanem egy öt napon át folyamatosan alakuló nagy történetre koncentrál. A huszonnégy táborlakó – kilenctől tizennégy évesig – arra vállalkozott, hogy kitalálja, megalkotja a világ legtökéletesebb (legjobb, legigazságosabb stb.) birodalmát. A nagy munkában négy felkészült drámatanár – Nagy Zsuzsi, Boznánszky Anna, Pesti Arnold, Tegyi Kornél – van segítségükre (ők hozták létre az öt nap kereteit is). Plusz itt van a nélkülözhetetlen Tóth Ákos, aki mindig azt csinálja, amit kell. Például ő alakítja Poór Mórt, Tárcia kancellárját, aki rejtélyes módon megoldotta a birodalom felvirágoztatását: csak úgy ömlik a pénz – aranysárga kukoricaszemek képében.

Az ezredforduló óta – amikor az idén 40 éves Sitkei Színkör Celldömölkre költözött, és felvette Soltis Lajos nevét – sokat változott a sitkei művelődési ház és környéke, de azért az idők távolából fölsejlenek a képek a régi-régi táborokról. Az előtérben a társulat két stúdiós önkéntese fogad, kávéval, teával kínál: Németh Aliz és Tóth Artúr – nem mellesleg hétfőn ő indította el a játékot azzal, hogy Remek Elek professzor szerepében fölkérte a táborlakókat a nagy feladatra. A mesedramaturgia szerint mindenekelőtt próbákat kellett kiállniuk, ezért aztán kedden – amikor meglepjük őket – már terepen ügyködhetnek.

A második napon tehát Tárciát, a pénz és a kapzsiság birodalmát térképezik föl a táborozók, szerdán irány: Dáridomb. Csütörtökön és pénteken pedig nem marad más hátra, mint megszerkeszteni a tökéletesen működő országot-birodalmat.

A gyerekek a világ legtermészetesebb módján ugrottak fejest a játékba, egy percre sem esnek ki a szerepükből. Dömötör Anna tábori neve

Annapanna, úgyhogy a bemutatkozásnál megkérdezi, melyik nevére vagyunk kíváncsiak: finoman jelzi, hogy mi egy másik valóságból törtünk be a mesébe. Most éppen címert rajzolnak, Tárcia címerét. Annapanna azt mondja, kukoricának mindenképpen lennie kell benne – és úgy látszik, a legtöbben így vannak ezzel. Tegyi Kornél váratlanul elrikkantja magát: „Kukoricapercek!” És kezdődik a verseny (ilyesmi itt bármikor megtörténhet). A nyertesek jutalma: bankba tehető kukorica.

Az ebéd is a játék kontextusában marad: Tárcia ifjú királya – Pesti Arnold – vendégül látja alattvalóit egy jubileumi túrós tésztára. De vajon kiderül-e, honnan a nagy gazdagság? És miért a szegény a legszegényebb?