Első díjat kapott a szombathelyi Kellene Kis Kert zenekar

A szakmai zsűri nehéz helyzetben volt a minőséget tekintve, végül úgy döntött, hogy a kétmillió forintos első díjat elfelezik, így lett két első helyezett megosztva. Kulhay András elmondta, hogy maguk is meglepődtek a sikeren, nem is számítottak erre, nem a verseny volt fontos. Beküldtek előzetesen egy bohém jellegű fellépésből összevágott videót, ami alapján behívták őket; már ez is nagyszerű volt, hiszen háromszáz jelentkezőből válogatta ki a zsűri a fesztiválon fellépő húsz zenekart.

– Négy napon át négy színpadon játszottak az együttesek, vagyis minden nap adtunk egy koncertet. Óriási bulik voltak, két-háromszáz ember ugrált, akár délután, akár késő este játszottunk, jöttek, mint a mágnesre, és a végén megnyertük. Hajnalban hirdettek eredményt, a zsűri azt mondta, hogy a Kellene Kis Kert „megkerülhetetlen” – mesélte a szólógitáros, aki külön kiemelte, hogy a négytagú zsűriben Csiszár Virág fesztiválszervező, Németh Róbert zenész, újságíró, Frenk előadóművész, zenész mellett a Quimby menedzsere, Podlovics Péter producer is helyet foglalt.

A zenekar mindössze három éve alakult, Horváth Dániel Dudu alapította Mészáros Szabolccsal, aki festőművészként is ismert, itt ő a dobos. Otthon kezdtek gyakorolgatni, aztán kibővült a formáció Nagy Olivér basszusgitárossal és bőgőssel, valamint Kulhay András szólógitárossal.

Stílusában igazi fesztiválzenét játszik a zenekar, minden tag hozza magával, amit tud, Kulhay András végül úgy határozza meg, hogy „funk-folk”. Alapvetően népzenei témákat hoz a hegedűs Horváth Dániel, ezeket hangszerelik a többiek: a magyar, cigány, délvidéki népzene, a balkáni motívumok funky-s megjelenést kapnak – Kulhay András jazz-bluesban és funkyban nőtt fel –, összességében pörgős muzsika, ami a szólógitáros szerint „mostanra ért össze”.

Horváth Dániel Dudu elmondta, hogy az eddigi fellépéseik úgymond „ülős” koncertek voltak, nem derült ki, mint ami most Veszprémben, hogy a zenéjükre ekkorát lehet bulizni. A szombathelyi közönséget talán nehezebb magukkal sodorni, táncba hívni, mindenesetre szombaton este a Csónakázótó szigetén meg fogják próbálni. Sok múlik azon is, hogy ők maguk milyen hangulatban lesznek, hogy az elég magával ragadó-e, elindul-e egy kapcsolódás a közönséggel, lehet-e közös pontokat találni.

– Veszprémben a közönség megénekeltetése teljesen spontán történt, mert annyira együtt voltunk, laza, oldott hangulat volt, amolyan „kiszakadós” dolog, őrületes parti lett, pedig slágereket egyáltalán nem játszunk – mesélte a hegedűs. – Az utcazene fesztiválon az én egyik saját dalommal történt meg, hogy felismerték, és velünk énekelték páran. Két olyan nótánk van, amiben ének van, amivel a megénekeltetés lehetséges, de az ott a helyszínen találódik ki. Egyetlen olyan népdal lesz, amit esetleg ismernek, így kezdődik: „Édesanyám rózsafája, engem nyílott utoljára. Bár sohase nyílott volna, nyílott volna. Maradtam volna bimbóba, hadd el, hadd.”

A szombathelyi közönség, íme, megszólíttatott, táncba hív a Kellene Kis Kert szombaton a Csónakázótónál. Lehet készülni a dalszöveggel is, ami eképpen folytatódik: „Én vagyok az, aki nem jó, / Fellegajtó nyitogató”. Ugye, ez már ismerős?