Ez itt a repülőtér, Soltis Lajos emlékére – Ma 41 éves az ő nevét viselő színház

Soltis Lajos színész, rendező (1950–2000) mindenkiben nyomot hagyott, aki találkozott vele. Sőt: abban is, aki nem. A tervezett, de a pandémia miatt múlt év májusában meg nem valósult emlékkonferencia meghívottjai most írásban küldték el gondolataikat. Ezekből idézünk.

„Hát mi milyen félrevert szögön / lógunk itt, kérdelek téged, milyen / félrevert szögön lógunk itt, édes jó / lajosom” – az állító kérdés Ladányi István Soltis Lajos emlékének ajánlott Triptichon című verséből való (Jelenkor, 2002).

Nagy Gábor, a Sitkei Színkör/Soltis Lajos Színház alapítója, vezetője túlélője a tragikus balesetnek. Amit most közread, arra nincsenek is szavak. És mégis: „Ez a repülőtér. Ezek voltak Lajos utolsó szavai, amelyeket életében hallottam tőle. Lehet, ezek voltak életének utolsó szavai is, hiszen pár kilométer után, pár perc múlva bekövetkezett a négy ember életét követelő baleset. Az egyik áldozat Lajos volt, aki a vétlen autót vezette. Mellette ült Fíger Szabina, aki ugyancsak meghalt. Lajos mögött ült Kurucz Laci, a harmadik áldozat. Én Laci mellett ültem. Megúsztam a balesetet. A negyedik halott a balesetet okozó gépkocsiban utazott. 2000. november 22-én, éjféltájt történt a baleset, Siófok-Kiliti térségében.”

Kovács Frigyes vajdasági színész, aki gyerekkora óta jól ismerte Soltis Lajost: „Aztán jött a hír: felvették a színművészetire Budapesten. Hatalmas szenzáció volt ez akkor, este hétkor még az Újvidéki Rádió is bemondta a hírekben. Ünnep volt az a nap Kavillón, mindenki erről beszélt. Büszkék voltak a falu szülöttére. Pista bácsi, a Soltis csak egy-egy rövid káromkodással intézte el a dolgot, mintegy jelezve azt, hogy no-no, fordulhat ez még a visszájára is. De rögtön áruba bocsátotta a ház egyetlen haszonállatát, Hókát, a kis tehenet, hogy legyen a gyereknek…”

Dudás Károly vajdasági író, akinek Ketrecbál című regényéből csodálatos előadás készült a jubiláló celli színházban. A regény egyik főszereplője, az egyik főszereplő „eredetije” Soltis Lajos. Dudás Károly a Szabadkai 7 Napban 1989 márciusában ezt írta: „Soltis Lajos mosakszik – nehezen jön le kezéről a makacs olaj, le sem jön egészen –, átöltözik, s indulunk Szabadkára. A színházba, ahol az ő előadását játsszák. Ő vezet, hogy az én jegyzetelő kezem szabad maradhasson. Már amennyire… Szentmihálytól Szabadkáig beszélgetünk. Az autószerelésről is, persze, a kétkezi munkáról, a sajátságos hajó­ácsolásról, de legtöbbet mégiscsak a színházról. S így is van ez rendjén. Hiszen Soltis Lajos az olajos kezeslábasban is megmásíthatatlanul színész, rendező, tanár maradt, aki tanulni és tanítani akar.”

Nánay István színikritikus: „Találkozott azonban a Sitkei Színkör tagjaival s vezetőjükkel, Nagy Gáborral, akikkel egy csapásra szót értett, s akikkel az egyik legeredményesebb és legeredetibb alternatív színházat teremtette meg.”

Ez a repülőtér. Soltis Lajos mindig úton volt. Ördögkerék, ördögszekér – fújja, kergeti a szél. Miholka-Soltis Lajos kabátja a Márton partjelző fázik című Merlin-előadásból olyan, mint a repülő szárnya. Angyalszárny.

Kiemelt képünkön: Szemben Soltis Lajos, elöl Ó. Kovács Tímea a Sitkei Színkör előadásában: A szentek kútja, Soltis-rendezés