Kell valaki, akihez beszélsz – Március 21-e a bábszínházi világnap

A báb az ember önreflexiós képességének és játékos kedvének legszebb bizonyítéka. Van az a kis (nagy, akármekkora) figura, még az se kell, hogy valójában „figura” legyen; lehet akár egy kecses faág: ha tündérnek látjuk, az lesz. Ha boszorkánynak, akkor az. Lehet labda vagy petpalack. Mindegy. A báb így is, úgy is az „én” kihelyezése, vagy a mindenkori másik, akihez szólni lehet. Mert – ahogyan Rab Zsuzsa írta – kell valaki, akihez beszélsz. Ennyi az egész. Mikor érezhetnénk át, foghatnánk fel ennek az állításnak a súlyát, ha nem most?

A bábszínházi világnap talán tényleg elhozza a tavaszt. A bábszínház meg a tavasz emlegetése pedig automatikusan József Attila nagy versének, az Eszméletnek a nyitányát indítja el, mint valami meg-megálló, újra elinduló, megunhatatlan lemezt: „Földtől eloldja az eget / a hajnal s tiszta, lágy szavára / a bogarak, a gyerekek / kipörögnek a napvilágra; / a levegőben semmi pára, / a csilló könnyűség lebeg! / Az éjjel rászálltak a fákra, / mint kis lepkék, a levelek.” (Báb)színház ez is. Világszínház.

Kell valaki, akihez beszélsz. De a színházak most zárva vannak. Bár így is keresik a megszólalás, megszólítás lehetőségeit. Aztán talán kipöröghetnek a napvilágra.

Március 21-e a bábszínház, március 27-e a színház világnapja. A kétféle műfaj között nincs éles határ. Nem lehet véletlen, hogy a szombathelyi Mesebolt Bábszínház honlapján is ott van Helen Mirren idei színházi világnapi üzenete: „Nehéz idők járnak az előadóművészetekre, sok művész, műszaki dolgozó, szakember, férfi és nő küzd egy olyan szakmában, amely már eleve bizonytalanságban létezett.

Talán ez a folyamatos bizonytalanság teszi őket képessé arra, hogy szellemességgel és bátran nézzenek szembe a járvánnyal. A jelenlegi körülmények között a művészek képzelőereje új, találékony, szórakoztató és megrendítő közlési lehetőségeket fedezett fel, nagyrészt az internetnek köszönhetően. Emberemlékezet óta történeteket mesélünk egymásnak. A színház csodálatos, és addig létezik, amíg ember él a Földön.Az írók, tervezők, táncosok, énekesek, színészek, zenészek, rendezők alkotóvágyát nem lehet elfojtani, hamarosan virágba borul, új energiával, közös világunk újfajta megértésével.

Már alig várom ezt a pillanatot!”

Addig: a Mesebolt például szokásos vasárnapi matinéi helyén a Mesebolt TV adásait ajánlja, március 21-én is lesz mesemondás. („Emberemlékezet óta történeteket mesélünk egymásnak.”) A debreceni Vojtina fotókat, videókat kért közönségétől, hogy a színészek ne érezzék egyedül magukat. („Mert kell valaki, akihez beszélsz.”) A beérkezett képeket, kisfilmeket a bábszínházi világnapon teszik közzé.

A bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Mint kis lepkék, a levelek.

Kiemelt képünkön: Madarak voltunk – a Mesebolt előadása. Lukács Gábor, Varga Bori, Dénes Emőke