Már tíz éve, hogy Agota Kristof végleg hazaköltözött Kőszegre

Világhírű regényéből, A nagy füzetből film készült, és készültek színházi előadások is. A fájdalomra érzékeny szerbiai Vajdaságban már az író életében (Nem fáj címmel, megjárta Szombathelyt), de volt bemutató később Zágrábban, Horvátországban (az előadás vendégeskedett néhány éve a Radnóti Színházban). Falusi Mariann Az analfabétát vitte színpadra.

A halál – az alkotó halála különösen – egyfelől lezár, másfelől megnyit. Az életmű ilyenkor végképp „elszabadul”. A fizikai színházi profillal működő Forte Társulat például 2013-ban készített előadást A nagy füzetből, annak a Horváth Csabának a rendezésében, aki most már a WS Színház művészeti tanácsának tagja, az évadban Shakespeare-t rendez. „Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, a népmesék gonosz boszorkányához.

A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Életben maradnak, szívük megkeményedik, testük megedződik” – mondja a színlap. Az előadás megfordult a Kőszegi Várszínházban, amelynek munkatársai – és Gergye Krisztián táncművész, rendező – sokat tettek azért, hogy Kristóf Ágota életműve eljusson a befogadókhoz.

Az író Kőszegen töltötte a gyerekkorát, Szombathelyen járt gimnáziumba. Agota Kristof világhírű. Francia nyelvű, szikár életművét ordító hiányból írta.

A kőszegi temetőben diófa hajlik a sírja fölé. A nagy füzet ikerpárja sose írja, hogy szereti a diót – csak megeszi. Ne mondjuk, hogy szeretjük. Olvassuk, nézzük (talán egyszer Szombathelyen is). Esetleg vigyünk virágot neki.