Fotóriporterünk a szívével lát - Benkő Sándor képein a bezárt gyárak, a Savaria laktanya

Kollégánk azt mutatja be ezen a tárlaton, amit ma már nem lehet lefényképezni. 1991-től harminc éven át fotózta a megszűnt üzemeket, laktanyákat, foglalkozásokat. A kiállítás törzsanyaga a sárvári cukorgyárban, a Savaria laktanyában és a szentgotthárdi kaszagyárban készült, külön egy csoportban láthatjuk mai munkáit.

Ezzel párhuzamosan készül egy azonos című kötete is, ami Benkő Sándor negyvenéves életművét foglalja össze. Szerzői a fotóson kívül a kollégák, Fodor Sándor és Szenkovits Péter újságírók. 

Benkő Sándor fotóriporter könyveket is álmodik és kivitelez. Nyugdíjba menetele előtt több mint húsz, nyugdíjazása óta négy könyve jelent meg az érzékeny, részletekre figyelmes, együttérző, szép, fekete-fehér képeivel.  

A tárlaton emitt bádogbögre, műanyagtányér, alumíniumkanál, rezsó és kotyogó idézi, milyen lehetett egy gyári ebéd, amott az óriáskalapácsok melletti talicska, hogy milyen volt a targonca nélkül az élet. Keresztben letámasztott söprűk, elhagyott, nyúzott bakancs, kiürített fiók jelzik, amit egy kemenceajtóra rákarcolt valaki: Vége. Szembenézünk a laktanyában felsorakoztatott harckocsik csövével, a régi vidéki kultúrával, amibe beleöregedtek művelői.

A tárlaton köszöntőt mondott Kozma Gábor, személyes történeteket elevenítve fel kollégánk szenvedélyes és elszánt fotóriporteri munkájáról. Szenkovits Péter megnyitójában Benkő humánumát dicsérte, hogy "a szívével lát", és emlékeztet arra, hogy az ember minden időkben fontos. Amint mondta, fotós barátunk gazdag, amennyiben "pillanat-milliomos". Teljes odaadással rögzíti, amit a jósors képként megragadhatóan eléje gördít, a jövőnek őrzi csendben a múltat.