Sherlock Holmesként eredtek a csalók nyomába a kutatók - Megrendezték a 39. Vas Megyei Levéltári Napot

Csalások, hamisítások, félrevezetések és lelepleződések Vas vármegyében a 12-20. században címmel rendezték meg a 39. Vas Megyei Levéltári Napot kedden; más városokból is érkeztek érdeklődők. A konferenciát Dr. Melega Miklós levéltárigazgató Maria Konnikova, az Amerikában élő orosz írónő gondolataial vezette be, aki az átverések témáját  lélektani oldalról is kutatja. „Az igazi csaló nem alkalmaz kényszert, eléri, hogy részesei legyünk a saját magunk ellen elkövetett cselekményeknek. Nem lop el semmit, mi adjuk oda neki. Nem kell fenyegetőznie, mi mondunk el neki mindent. Azért hisszük el a szavait, mert hinni akarunk neki, nem azért, mert ránk kényszeríti. Önként felajánlunk neki mindent, amit szeretne, pénzt, elismertséget, bizalmat, törvényességet, hírnevet, támogatást, és csak akkor kapunk észbe, mikor már túl késő.” Amint a levéltárigazgató mondta, nem lennének csalások, ha nem volnának erre fogékonyak, akik hagyják magukat átverni.  

A meggyőzés művészei, a bizalom kizsákmányolói 

- A trükkök, a svihákságok, a svindlik egyidősek az emberiség történelmével. Mindig akadtak olyan csalók, szemfényvesztők, szélhámosok, panamázók, ügyeskedők, akik azzal foglalkoztak, hogy másokat átverjenek, becsapjanak, átejtsenek, rászedjenek, és fondorlatok áldozatává tegyenek. A motivációjuk mindig az előnyszerzés, a haszonlesés, a nyereségvágy, és ezeknek a céloknak az elérése érdekében gátlástalanok, nincsenek tekintettel azokra az emberekre, akik anyagi vagy erkölcsi károkat szenvednek, akikben meginog a bizalom, és akik a becsapódottság és a csalódottság állapotába kerülnek. Az áldozatok számára mindez gyakran tragikus következményekkel jár - mondta Dr. Melega Miklós, rámutatva, hogy a kérdéskör egy másik fontos eleme: a hitelesség, a konferencia egyik blokkjába ilyen témájú előadásokat fogtak csokorba: mitől hiteles egy irat, és hogyan lehet a csalásokra fényt deríteni? A levéltári napra létrehozott kiállítás vitrinjeiben igazi hamisítványokat állítottak ki, olyan okleveleket, amelyek bizonyítják, hogy a csalás a legkorábbi századoktól kezdve napjainkig probléma.  

Maria Konnikova Az átverés művészete című könyvében írja: „Svindlerek, szemfényvesztők, kóklerek minden bokorban teremnek, de a valódi szélhámosok mások. Rendkívüli személyiségek: a meggyőzés művészei, a bizalom kizsákmányolói. Miért olyan sikeresek? Miért dőlünk be nekik újra és újra?” Az előadók a hamisítók motivációit és módszereit is igyekeztek feltérképezni – olyan eseteket bemutatva, amelyek Vas vármegyében történtek meg.  
A közrend felforgatásáért máglyahalál járt 

A konferencia elnöke, Dr. Szovák Kornél, az MTA doktora volt. Előadásában arról beszélt, hogy  Werbőczy István a Hármaskönyvében  több helyen foglalkozik az oklevélhamisítás kérdésével, a halmozottan súlyos bűncselekmények, a hűtlenség esetei közé sorolja. Felségsértésnek és a közrend felforgatásának minősül, ha valaki hamis okmányt használ vagy hamis pecsétet készít. A pénzhamisítás súlyos bűne arányos büntetést vont maga után: a közrend ilyesfajta felforgatóit és a közbizalom megingatóit rendszerint fő- és jószágvesztésre ítélték. Több középkori eset ismert, amikor végre is hajtották: máglyahalállal járt. Ezért volt rendkívül fontos az okleveles bizonyítás során, hogy kikezdhetetlen dokumentumokkal álljanak elő.  

 Az anya se biztos? 

 Az előadások között számos érdekes sztori bukkant fel Vas megye történelméből. Dr. Kóta Péter Bánffy Zsófia küzdelmét mutatta be egyszülött fiáért, akinek megkérdőjelezték a személyazonosságát, hogy ne legyen a családban jussa, azt állították róla, hogy nem Zsófia szülte, hanem a Muravidékről idecsempészett gyermek. A 17. századi bírósági iratok szerint az anya kontrabizonyítást indított, és tanúkkal mondatta el terhességét, a szülés óráit, szoptatási készültségét, a „tapintható valóság” érzékeltetésére olyan részletekig menően, hogy miként „fürdette ezüsttálacskában a maga csecseit”.  

 Pénzhamisítás Trianon után 

Bajzik Zsolt Trianon következményét mutatta be: a létrejövő utódállamok felülbélyegeztették a pénzüket, és ez a csalásokra is alkalmat adott; hiszen a bélyegzőt könnyebb hamisítani, mint a pénzt. A felülbélyegzést Magyarország utolsóként hajtotta végre 1920. március 18-tól április közepéig, ez lehetőséget adott arra, hogy  országszerte hamisítsák a pénzt bélyegzőhamisítás útján. 

Álmérnökből hírszerző  

 Melega Miklós Botár Árpád életútját dolgozta fel, aki az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia hírszerzőjeként dolgozott, román területeken szerzett információkat. Eddig nem volt ismert az, hogy Botár mielőtt kém lett, Szombathelyen, Vas megyében is megfordult, és sokakat megtévesztett azzal, hogy mérnöknek adta ki magát, holott nem volt ilyen diplomája. Magabiztossága, határozottsága okán hittek neki. Ezek az élete első harminc évében csiszolt  képességek megalapozták azt, hogy később sikeres kém legyen, könyvet is írt, az 1930-as években jelent meg a Láthatatlan hadsereg címmel.  

 Revütáncosként élt a szélhámosnő 

 Feiszt György a kőszegi Széchényi uradalom intézőjének leánya, Freyler Irma kalandos életét követte nyomon: A kitűnő szépség az édesapja halála után Budapestre ment, és a Népszínháznál revütáncosnő lett. A bulvársajtóba azért került be a neve, mert a barátja, egy bankár öngyilkos lett, és a nőt vádolták azzal, hogy ő csempészte ki a milliókat a takarékpénztárból a szőrmebundája alatt. Nem tudták rábizonyítani. Megváltoztatta a nevét Tihanyira, és Bukarestbe ment, ugyancsak revütáncosnak, majd sikkasztási ügybe keveredett. Állítólag ellopta táncos kolléganője nyakékét, ezért rövid időre börtönbe is zárták. Ezután Isztambulban folytatta ugyanezt az életmódot, megismerkedett egy francia diplomatával, akivel Párizsban telepedett le. Lokálokban lépett fel, és megint egy sikkasztási ügy gyanúsítottjává vált. Nagytehetségű személyiség lehetett – mondta róla a levéltáros -, aki kiválóan beszélte a világnyelveket, és legalább tizenöt álnevet használt életében. 1925-ben Kőszegen tartóztatták le, és hatalmas per indult ellene, mert kiderült, hogy a Bécsben nyitott mulatójában váltókat hamisított a látogatói nevére. Hazamenekült, és itt érte utol a monarchia rendőrsége, börtönbe zárták, Márianosztrán raboskodott. Aztán Szombathelyen nyelvtanárként helyezkedett el, a Zrínyi utca 11. szám alatt lakott. 1938-ban hunyt el valamilyen lázas betegség következtében. 

 Aranyfog helyett nem jó a réz 

 Söptei Imre egy németországi származású fogtechnikus, Baumgartner Lajos Miksa Tivadar kuruzslási ügyeit kutatta, aki Kőszegre költözött, fogorvosnak adta ki magát, és ezért indult ellene a legtöbb eljárás. Két és fél év fogházban letöltendő büntetést kapott azért, mert arany helyett rézötvözet fogakat épített be, ami kifejezetten veszélyes a nyálban lévő savakkal reakcióba lépve. Három-négy nap után a hamis fog megfeketedett, és csak szidollal lehetett újra kifényesíteni az egyedi fogpótlásokat, amelyek az adott ember számára mérgezőek voltak.