„ Mindenkinek lehet, legyen egy koldusa!” - Dr. Asbóth Mária gondolatai a szegények világnapja kapcsán, Szent Márton városában

November 13-a a szegények világnapja votl, aminek bevezetését Ferenc pápa kezdeményezte hat évvel ezelőtt. Szegényeknek dedikált szobrot is avatott a Szent Péter téren. Az embermagasságú bronz egy hajléktalant ábrázol. Az őt védő takarót egy galamb emeli a magasba. A kanadai Timothy Schmalz szobrász az ember és az állatvilág két legkevésbé kedvelt képviselőjét a „homeless”-t és a sokakban mély ellenszenvet kiváltó madarat párosította egy kompozícióba. A mondanivalója vajon hány emberhez jutott el - itt belül…? Sok helyütt közmegegyezés van arról, hogy mindkettő rontja a városképet és elriasztja a turistákat. 

De Isten nem teremtett selejtet. Tudunk-e szolidárisak lenni? - tette fel a kérdést Ferenc? Megosztjuk-e azt a keveset, amink van, azokkal, akiknek semmijük sincs? Ez a kérdés különösen aktuális november elején, Szent Mártont idézve - libasültet eszegetve. Ami önmagában nem baj, ha teszünk is valamit azokért, akiknek a szó szoros értelmében a napi kenyér megvétele is gondot jelent. Ez lenne a társadalmi szolidaritás, ami azonban kiveszőben van azok körében, akiknek egyre többjük van - és megtapasztalható azok körében, akiknek csak kevés jutott. Megdöbbentő élményem volt nyár végén, amikor tanszert gyűjtöttünk egy bevásárlóközpontban a rászoruló gyermekek számára. Jött két hajléktalan és egy-egy ceruzát adtak a közösbe… 

A szegénység a másik önzésének a következménye. A közömbösség „hát szegény emberek, mindenki a saját szerencséjének a kovácsa” és a lelkiismeretet megnyugtató alamizsnálkodás helyett a társadalmi igazságosság - minden szegényt és elesettet betakaró - zászlaját kellene kibontani. Fájdalmas látni a gyermek szegénységet, mert az ellopott gyermekkor később nem pótolható. 

Dosztojevszkij szívbe íródóan fogalmazza meg a rájuk vonatkozó felnőtteknek szóló parancsot: "Különösen szeressétek a gyermekeket, mert vétek nélkül valók, mint az angyalok!” Gárdonyi így ír: „ Mikor vagyonosodunk? az ember azt feleli: mikor kapunk. Az angyal azt feleli: mikor adunk.” Ennek az „adásnak” több módja is lehet. Bár elsősorban ez ma az ennivaló, tüzelő, gyógyszer. Így igazolódik be a régi mondás: Az éhező ember az Isten szeretetéről szóló tanítást csak akkor hiszi el, ha a beszélő megosztja vele, amije van. Ugye milyen igaz és egyszerű és mégis mennyire nehéz egyeseknek…? Az „adás” különösen a mai viszonyok között megnyilvánulhat értő, érző odafigyelésben is - a szomszédra, a munkatársra, a boltban előttünk állóra, a buszon velünk utazóra…akinek gondja van, akiről látszik, hogy valami gyötri.

 Néhány szó, rövid beszélgetés, biztatás – hihetetlen erőt képes adni. Vagy egyszerűen csak meghívni egy meleg teára, levesre azt , aki ezt nem tudja viszonozni… A megszólított érzi, hogy nincs egyedül. Ez is a köpenymegosztás sajátos formája - különösen Szent Márton városában. A gesztus pedig nem szorítkozhatna november és december időszakára. „ Mindenkinek lehet, legyen egy koldusa!”

 2022. nov. 13. dr. Asbóth Mária