Kokárdavarró kisasszonyok klubja - avagy Sándorok és Júliák ünnepe Szombathelyen - fotók

A Weöres Sándor Színház másodszor kapcsolódott be az Ádámok és Évák ünnepébe, ezúttal középiskolás Sándorokkal és Júliákkal a főszerepben, akik szombaton délután az Agora - MSH-ban léptek színpadra. Nem csak Petőfi és Madách születésének 200. évfordulójára emlékezünk: a magyar kultúra napjának dátumát, január 22-ét kijelölő Himnuszt is éppen 200 éve írta meg Kölcsey.  A kérdés az, hogy mit kezdünk ezekkel az évfordulókkal. A tizenévesek adtak néhány ötletet.

Száz középiskolás diák lépett föl a Sándorok és Júliák ünnepén az Agora - MSH-ban, a magyar kultúra napját ünneplő program nyitányaként. A tavalyi elsöprő siker nyomán a WSSZ JátsszMa Műhelyének - Németh Gyöngyi vezetésével - ismét sikerült bevonnia frissen létrejött és nagy múltú színjátszó csoportokat a játékba. A szombathelyi művészeti szakgimnázium csoportja - amely a múlt évi Ádámok és Évák ünnepére szerveződött - megmaradt, és az idei lehetőséget sem hagyta ki. Felléptek a kőszegi Árpád-házi Szent Margit-gimnázium színjátszói, a WSSZ JátsszMa Műhelyének imponáló diákstúdiója több jelenetet is vállalt, itt volt a szombathelyi premontrei és a Boldog Brenner-gimnázium, valamint a Nagy Lajos Gimnázium és a celldömölki Soltis Lajos Színház diákcsoportja, az utóbbi az Ádám Jenő Zenei AMI oktatási rendjébe illeszkedve működik.  

Madách hatalmas művéből, Az ember tragédiájából egy-egy színt dolgoznak föl a diákok, ebből kerekedik ki az előadás. A Sándorok és Júliák esetében nem ilyen egyértelmű a helyzet, bár Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelmének is megvannak - mint valami misztériumjátéknak - a szóban és képben egyaránt kötelező elemei, amelyek  szétszálazhatatlanul összefonódnak a forradalom és szabadságharc mára szintén ritualizálódott eseményeivel. A csoportok most kézhez kapták a Németh Gyöngyi által egybeszerkesztett szövegeket-jeleneteket, amelyektől természetesen eltérhettek a színpadi munka során. Talán ezekből az elrugaszkodásokból születtek a legemlékezetesebb pillanatok az MSH színpadán. 

A tizenévesek megkezdték azt a munkát, amire az egész Petőfi-emlékév "való": föltették a kérdést, hogy itt és most, nekik személyesen mit jelent Petőfi. A szabadság, a szerelem. A boldogság. Akarnak-e háborúban idő előtt meghalni. Szó, zene, látvány, mozgás, romantika, emelkedettség - és önirónia meg humor!  A Nagy Lajos Gimnázium színjátszói például Németh Andrea vezetésével meg sok improvizációval  megalapították a kokárdavarró kisasszonyok klubját - amivel nemcsak a forradalom háttérmunkásaira, a női emancipáció 48-as hiányaira játszottak rá, hanem arra a tényre is, hogy míg a forradalmat anno a férfiak (szinte még fiúk) csinálták, a mai tizenévesek színjátszó csoportjait a nők, a lányok viszik a vállukon. Kivétel "Kováts", a kosárhordozó, plusz (ha kell) Petőfi-imitátor. 

"Ez a generáció tehetséges, okos és bátor" - összegzett dr. Nemény András polgármester, az esemény fővédnöke, aki Szabó Tiborral, a WSSZ igazgatójával együtt gratulált a fellépőknek. A Sándorok és Júliák ünnepe nem verseny: mindenki emléklapot kapott - és jutalmul a szombathelyi színházba szóló belépőt. Az est háziasszonyának szerepét Horváth Nóra, a WSSZ kommunikációs vezetője vállalta. Szabó Tibor a végén a Négyökrös szekér című Petőfi-verssel fordult a közönséghez: "Ne válasszunk magunknak csillagot?" Látszott, hogy egészen az övé: ötven éve mondta először nyilvánosság előtt.

Az utolsó jelenetben a celli Soltis-stúdiósok a világ legönzőbb szerelmes versét énekelték, amelyben a világ legszebb verssora bújik meg: "Elhull a virág, eliramlik az élet." Petőfi 200 - megkezdődött.