Átmentek – Vasiak a 10. Színházi Olimpia megnyitóján - videó

A Nemzeti Művelődési Intézet Vas vármegyei Igazgatósága, külön autóbuszt indított az eseményre. Éles Krisztina igazgató asszony szervezésében közel negyven fő, Pajta Színházasok, közművelődési szakemberek, s más szakterületek, közösségek képviselői vettek részt az utazáson, s a fővárosi megnyitó programjain. Jómagam - mint a Dunántúli Színházi Fesztivál szakmai vezetője - is ezt az utazási formát választottam. Választhattam volna mást is, de a hangulatát szerettem volna megtapasztalni annak, amikor más-más érzésekkel, különböző szintű kíváncsisággal tartunk egy ismeretlen megismerésre felé. A fesztivál szervezői csapatból Georgi, a Vasvári Játékszín Egyesületből pedig Tóth Zsanett egyesületi elnök volt még az útitársunk. A celldömölki Soltis Lajos Színház azon az estén a szombathelyi Weöres Sándor Színházban lépett fel, így nekik is örömteli munkával telt az est.

Az utazás közben Éles Krisztina igazgató asszony nagy vonalakban ismertette az igazgatóságon folyó sokrétű tevékenységet. Engem pedig arra kért, hogy bővebben szóljak a 10. Színházi Olimpa, a Dunántúli Színházi Fesztivál eseményeiről, s a megnyitó hivatalos programjáról. Köszöntem, hogy alkalmam volt erre, hisz éppen ez az Olimpia lényege, hogy ismeretségeket kössünk, új kapcsolatokat teremtsünk, újabb párbeszédeket indítsunk el. Bizonyára mindenkinek ismerős az az érzés, amikor egy cél érdekében találkozik egy sokaság, akkor úgy érzed, hogy „jé, mintha őt is ismerném, őt is…”

Budapesten nagy öröm volt a zászlófelvonáson találkozni a gersekarátiak csoportjával. A megnyitó minden pillanata emlékezetes marad. Megható volt ifj. Simet László artistaművész produkcióját élőben végigkövetni. Felemelő érzés volt a Dunántúli Színházi Fesztivál zászlójával a Bárkában vonulni. Kőszínházak, szabadtéri színházak - Pócza Zoltán kőszegi kollégám, barátom a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke -, bábszínházak, operettszínházak, utcaszínházak képviselőivel együtt beérkezni a Nemzeti Színház elé. A vasi csapat , az akkor már szemerkélő eső ellenére, végig követte a bárka útját. Valamennyien részesei lettünk annak a fergeteges művészeti kavalkádnak, ami az esti megnyitóra már eluralta az egész fővárost. A bárkáról az égbe repített békegalambok, az eső áztatta térköveken ropogó táncos csizmák hangja, a lányok körül suhogó színes szoknyák, a színház erkélyén magasba tartott álarc, s a két nyelven megszólaló s messze hangzó Színészdal…. katartikus élmény volt. S ezekben a percekben Vasváron is elhangzott Petőfi költeménye. A nap során mindenki tudott párhuzamot vonni, közös pillanatot találni, a saját közösségére vonatkoztatva is. Lehet, nem ilyen elementáris erejűt, nem ilyen technikai kivitelezésűt, nem ilyen látványosat… De lélekből szólót!

A Nemzeti Színház művészeti igazgatójától olyan egyszerű, emberi megnyilatkozást hallhattunk nagyívű protokolláris megnyitó beszéd helyett, amit bármelyikünk érezhet a saját helyi kis közösségében, amikor az elvégzett munka meghozza a gyümölcsét. Amikor egy gondolat , egy elképzelés életre kel. Akkor, amikor valamit egyedül megálmodunk, s azt közösen elvégezzük, mert megtaláljuk hozzá azokat, akik velünk jönnek. Mert ez a célja ennek a művészeti olimpiának hogy mindenki megláthassa benne azt amit sajátjának vall, amire maga is képes, amit szeretne megmutatni másoknak is, a saját közösségének, s közönségének. Ez az olimpia nem verseny. Ifj. Simet László teljesítményét ma még nem tudja senki követni. De az üzenetével azonosulni lehet. S erre lesznek hivatottak az „ÁTMENTEM” performanszok szimbolikus üzenetei. 

Mindegy hogy milyen hosszú lesz a kötél, mindegy , hogy milyen magasan sétál azon az artista, mindegy, hogy gyep, vagy más lesz alatta a Duna sodrása helyett. Az üzenet a fontos, az üzenet megértése, megértettetése, elfogadása, elfogadtatása. Ezúton is bíztatok mindenkit, hogy nézzétek meg, látogassátok meg a celldömölki, vasvári, s vépi programokat, a megnyitókat. Legyetek jó vendéglátók, s egyben jó vendégek is. Menjetek el a másik település programjára, örüljetek a találkozásoknak, legyetek büszkék arra, hogy a magatok erejével, tudásával, saját akaratotokból hozzá tudjátok tenni azokat az értékeket az olimpia és a Dunántúli Színházi Fesztivál egészéhez, amiben ti hisztek, ami nektek fontos, azokat a sajátságokat amiket a helyi közösségeitekben megálmodtatok, vagy már meg is valósítottatok.