Színház

2023.04.06. 16:05

Erzsi és Kocsma Jenny - Kiss Mari újra Szombathelyen, műsoron a Koldusopera

Vannak emberek, akiktől megváltozik a tér. Kiss Mari is ilyen. Sétáljon át a szombathelyi Fő téren, lépjen ki a budapesti Vígszínház művészbejáróján. És legfőképpen: legyen színpadon.

Tóth Róza

Koldusopera, Szombathely. Kocsma Jenny: Kiss Mari

Fotó: Benkő Sándor

Kiss Mari hozzátartozik a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz. A városhoz. Ő volt az első (és Szabó Tibor), aki a legeslegelső sajtótájékoztatón megjelent - Jordán Tamás formálódó társulatának tagjaként. És micsoda előadások következtek aztán. A bűbájos,  színháznyitó 9700 Dömötör Tamás rendezésében - benne Sárvári Emília: muzikelszakkör-vezető és Márkus Emília-rajongó. A Jeles-átiratok, -rendezések: A félkegyelmű Jepancsinája ("a szamár is ember"), a hegyre induló Rin anyó a japán és japános, határfeszegető  Zarándokénekből. A Kabaréban (Béres Attila-rendezés) Schneider kisasszony, és az a felejthetetlen luxusozás Jordán Tamással. Zsótér, Ibsen - és a Kísértetek, Bajomi Nagy Györggyel. És még mennyi minden, mennyi szín, hányféle nő, hányféle ember. De a lényeg mindig ugyanaz: Kiss Mari belülről finoman fénylő  lénye, a meg nem alkuvó színészet. 

Zsótér Sándorral és Brecht Koldusoperájával tért vissza Szombathelyre. Az előadás: csupa érzelem, csupa fájdalom, csupa - csillogó felszínbe bugyolált - mélység. Azt tanítja, hogy artistamutatvány, folytonos szakadék szélén járás az élet (és a színház), nem csak metaforikus értelemben. Kiemelkedő pillanat, amikor Kocsma Jenny kilép - és elénekli az életét. Az egész valójával, a szemével is mesél. Nem vádol, nem fogadkozik. Nem csatlakozik a hadhoz. Megsebzett, törékeny, erős és gyönyörű. 

A Koldusopera most megint műsoron van a Weöres Sándor Színházban, a körülmények úgy hozták, hogy új (más) Bicska Maxival. Vagyis Kiss Mari újra föltűnik Szombathelyen - megváltozik  a tér. 

A rendes lányok csendben sírnak, Vígszínház. Kiss Mari - a háttérben Márkus Luca
Fotós: Gordon Eszter/Vígszínház

Legutóbb a budapesti Vígszínházban láthattuk őt. A rendes lányok csendben sírnak három szólam, három nő - egy teljes női élet -  hangján beszél arról, amiről beszélni annyira nehéz. A 90-es évek dunaszerdahelyi maffiájának rombolásáról Durica Katarina írt - három nő hangján - regényt. Ebből készült az előadás, Paczolay Béla rendezésében (színpadi átirat: Kovács Krisztina); Kiss Marival, Balázsovits Edittel és Márkus Lucával a színpadon. Paneldobozban összezárva, végzetesen együtt - és végzetesen külön-külön. Kiss Mari e-színházi fesztiválon kapta meg Erzsiért a legjobb női főszereplő díját. 

Amikor az előadás után  kilép a budapesti tavaszba, Erzsi nincs sehol. Ott marad valahol a hetedik emeleten, közelebb az éghez, mint az aszfalthoz. Vagy a színpadon, a fotókkal teli cipősdoboz mellett. Kiss Mari kifogástalan eleganciájának fényében még jelentősebbé válik  dédelgetett, elnyűtt, fehér szőrmebundája - az egykor nem csak Szlovákiában népszerű, egész falat elfoglaló fotótapétába fúrt fogason, mintha a pálmafa ágán. Babylon folyói mellett hömpölyög a Duna. A felszín és a mély. Az előadást Pozsonyba is elvitték április elején, májusban Dunaszerdahely következik. 

Szombathelyen addig a Brecht térképezi föl világunk és emberségünk határait - Bicska Maxival, Kocsma Jenny-vel. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában