A díj nem feljogosít, hanem kötelez a minőségi munkára - Albert Attila magyarszombatfai fazekasmesterrel beszélgettünk

Albert Attila fazekasdinasztia tagja. Nagyapja Albert Jenő és tavaly elhunyt édesapja, Albert Attila is a mesterség nagyjai voltak, büszkeség, hogy a Műcsarnok közelmúltban megjelent, keménytáblás kötetébe mindhárman bekerültek. Kevesen tudják, hogy Attila először tanári pályára készült, biológia–testnevelés szakra, de nem vették fel. Bevonult katonának, mint mondja, akkor megkomolyodott és felvetődött benne, hogy folytatja a családi tradíciót. – Ennek már harminc éve, de a legjobb döntés volt az életemben – kommentálta a mester, aki annak idején zalaegerszegi származású feleségével együtt tanulta ki a szakma fortélyait. – Ma 9 fazekas műveli a mesterséget Magyarszombatfán. 

Az elmúlt egy év gyümölcsöző időszak volt nemcsak az Őrségi Fazekasok Egyesületének, hanem a helyi mestereknek is, hiszen számos olyan felkérés érkezett, ami korábban nem adatott meg. Bemutatkozhattunk a Pesti Vigadóban, majd a Műcsarnokban. A Vigadóba gazdag fotóanyagot is vittünk, ez Simon Attila érdeme, aki jó tíz éve kíséri a munkásságomat fotósszemmel – mondta Albert Attila, aki nemrég jött haza Spanyolországból. A katalán kisvárosba, La Galerába visszajáró vendég kollégáival. Idén Bánföldi Ferenc Tiszakécskéről, Kovács József Budapestről, Káldi Károly Rábapatonáról, Mácsai László Dörről, Czibor Imre Alsópáhokról csatlakozott a csapathoz. 

Különleges látványégetést is bemutattak: Gaudí és Dalí művészi értékeit is felvillantották. A közelmúltban Albert Attila őrségi kerámiákkal pályázott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Kézműves Remek felhívására. Az alkotó maradt az őrségi formavilágnál: aratókorsóval, nagy méretű főzőedénnyel, étkészlettel és savanyítófazékkal nevezett. – Az elvárható szakmai színvonal csúcsát próbáltam megvalósítani, ezt értékelte a zsűri. A Remekek Remeke díj újítása a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, idén négyen kaptuk meg. Szerintem nem jogosít fel semmire, inkább kötelez, mégpedig a minőségi munkára – fűzte hozzá Albert Attila.