Zsilipeket nyitott meg a fesztivál - A 10. Színházi Olimpia Vasban: előadók, befogadók, szervezők találkoztak

„A 10. Színházi Olimpia – Dunántúli Színházi Fesztivál újabb mérföldkőhöz érkezett. Az eddig történtekről szeretnénk számot adni egymásnak. Köszönjük, hogy az induláskor feltétel nélküli bizalommal szálltatok be a képzeletbeli Bárkába, ami a 10. Színházi Olimpia magyarországi jelképe. Ezúton, s ismételten is köszönjük a lelkes munkátokat” – így invitálta Gergye Rezső Bessenyi György-díjas népművelő a találkozóra mindazokat, akik valamilyen formában részesei az eseményeknek. Körülbelül negyvenen jöttek össze a Békeházban. Nagy Gábor, a celldömölki Soltis Lajos Színház igazgatója köszöntötte a vendégeket, és tapasztalt, nagy munkabírású munkatársait – Nagy Zsuzsi, Marton Ági, Udvardi Renáta, Horváth Niki – bemutatva megjegyezte: ha előre tudja, hogy mennyi munkával jár a Dunántúli Színházi Fesztivál megszervezése, egészen biztos, hogy két nap gondolkodási időt kér, mielőtt igent mond Gergye Rezső megtisztelő – és természetesen visszautasíthatatlan – fölkérésére. A fesztivál szakmai-infrastrukturális bázisát a celli színház adja. Hogy érdemes volt belevágni, arra a szerdai találkozó is bizonyíték: a hozzászólók pozitív tapasztalataikról, élményeikről adtak számot – mondta Nagy Gábor.

Gergye Rezső pedig hangsúlyozta: nemcsak maga a fesztivál, hanem a szerdai találkozó is hozzájárult ahhoz, amiben ő maga évtizedek óta hisz – és aminek érdekében dolgozik. Nevezetesen a kapcsolatépítés, a tolerancia erősítése. Régi törvény, hogy a közös célok és a közös munka a legkülönbözőbb habitusú és világlátású embereket is képes összekovácsolni. A Színházi Olimpia és a Nyugat-Dunántúli Fesztivál ezen a téren is „zsilipeket nyitott meg”, híre pedig ráadásul még olyan településeket is megmozgatott, ahova ezúttal nem jutottak el előadások: a híreket olvasva kedvet kaptak a befogadáshoz – vagy akár a színjátszáshoz. 

De lássuk azokat a helyeket, ahova elért a fesztivál. A hegyháti térségben az események jelentős része már lezajlott, előadás sehol nem maradt el (legfeljebb kicserélődött, esetleg – egy ilyen van – az időpontja változott meg). A vasvári, gersekaráti, kámi, alsóújlaki, andrásfai, körmendi, vépi, rajkai (stb.) befogadók, illetve játszók – akiknek képviselői ott voltak tegnap Vasváron – állítják: rendkívüli élményekben volt részük. 

Külön öröm, hogy az előadással a találkozás voltaképpen sehol nem ért véget: Kámban például a sült krumpli illata tette még otthonosabbá a hosszú beszélgetést. A felkért hozzászólók között volt tegnap mások mellett Váradi Viola, a rajkai HatARTalanul Színjátszó Társulat vezetője és Kszel Attila színművész, a csoport mentora. A rajkai csapat „bűnmegelőzési vígjátékkal” érkezett a fesztiválra – és erőt adó élményekkel távozott. Színház nincs közönség nélkül: a vendégszeretet, az érdeklődés szárnyakat ad. 

Fokiné Rácz Ilona a sorkikápolnai tapasztalatokról, Pogács Mónika tanteremszínházi élményeiről – és az előadások diákokra gyakorolt hatásáról – beszélt. A fesztivál még tart. A pünkösdi hétvégén Celldömölkön gyűjthetünk újabb, élni segítő élményeket.