Matyó hímzés az öröksége - Dr. Kis Juditot, Őrimagyarósd háziorvosát, a nagymamái tanították meg a mezőkövesdi mintákra

 – Mezőkövesden születtem 1963-ban, a gyermekkoromat is ott töltöttem, nagyon szép emlékeim vannak abból az időszakból. A felmenőim mind mezőkövesdiek voltak. Anyai és apai nagymamám is nagyon szépen tudott varrni, hímezni. Én, mint unoka fogékony voltam, érdeklődést mutattam, és már elég korán – ötéves koromban – elkezdtem velük együtt dolgozni. Eleinte keresztszemes matyót varrtam, ez Tardon jellemző. A matyó hímzés amúgy Tard mellett Mezőkövesdhez és Szentistvánhoz köthető – meséli dr. Kis Judit, aki máig jól emlékszik arra, amikor kivonultak az asszonyok az eperfák alá a szomszédságokból, és délutánonként órák hosszat hímeztek, ha nem volt éppen egyéb munkájuk. Főzni, sütni, matyókalácsot készíteni is nagymamáitól tanult a doktornő, az anyai nagypapája meg fuvaros volt, vele lovaskocsin járt krumplit, paradicsomot szedni. 

– Amikor nagyobb lettem, akkor is gyakori vendég voltam a nagymamáknál. Mezőkövesden működött a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, akik oda bedolgoztak, azoknak mindig biztosítottak lehetőséget. Bekapcsolódtam a munkába én is – teszi hozzá dr. Kis Judit, aki úgy véli: a matyó hímzést nem könnyű megtanulni. A színeknek komoly jelentőségük van, a matyó rózsa közepében sárga kék és piros, illetve a bordó színek vannak, hogyha több van, akkor lehet még meggyszín, rózsaszín vagy zöld is benne. 

Matyóföld központja, Mezőkövesd Mátyás királytól kapott mezővárosi rangot 1472-ben, sőt a király egyszer Szent László napján is járt a városban. Ezek tiszteletére sok családban még ma is Mátyásnak nevezik el az elsőszülött fiúgyermeket, és valószínűleg innen ered a matyó név is. Így volt ez dr. Kis Juditék családjában is. A doktornő gyerekként a mezőkövesdi Kökény közben lakott, az utcát azonban idővel Kis Jankó Bori matyóhímző-asszonyról és mintaíróról nevezték el, – ő alkotta meg a matyó hímzésben a rózsák és virágok legtöbb variációját. Százrózsás asszonynak is hívták, változatos, gyönyörű virágmintáiért – fűzi hozzá Judit, majd egyik nagymamáját idézi, aki mindig azt mondogatta: Kislányom, tudjál róla, ha Amerikába is kerülsz, olyan mesterséged van, amivel pénzt tudsz keresni, még akkor is, ha nem tudsz angolul. 

– Nem került rá sor, a munkáimat különben sem adnám el. Örömömet lelem a hímzésben, emellett gobelint varrok, sőt festeni is szoktam. Hogy ilyen kézügyességgel miért lett mégis orvos Kis Juditból? – adódik a kérdés. Egyszerű a doktornő válasza: – Egykori orosztanárnőm férje orvos volt, az anyukám húga meg reumatológiai ápolónő Egerben, ők ketten voltak rám nagy hatással. Eldöntöttem: ha egyszer orvos leszek, akkor biztos reumatológus leszek. Így is lett: az első szakvizsgámat reumatológiából szereztem. 

Vas vármegyébe kerülve is reumatológus szakorvos voltam először, jelenleg pedig már huszonötödik éve vagyok háziorvos Őrimagyarósdon, mellette Hegyhátszentjakab, a Vadása-tó és környéke, Szaknyér, Szőce, Szőce-Rimány és Felsőjánosfa tartozik hozzám – mondja zárásként a doktornő, akitől azzal búcsúzunk, hogy a varrás, a hímzés és úgy általában az alkotómunka olyan műfaj, amit nem lehet abbahagyni.