Mindannyian kuflik vagyunk - A sitkei Soltis-táborban a kamaszok mosodába küldik Iluskát - fotók

A gyerektábor kicsit családiasabb a szokásosnál, a helyszín is új – az utóbbi évek Vönöckje helyett Sitke –, vagy inkább régi, hiszen a celldömölki Soltis Lajos Színház működése első húsz (színkörös) évét itt, Sitkén töltötte. Ez a bölcső – a szelíden hullámzó tájban.

Előbb a művelődési háznál állunk meg, a falu Szombathely felőli bejáratánál. A legjobbkor érkezünk. A „kicsik” (8–12 évesek) csoportjában éppen kulcsjelenetnek lehetünk tanúi: öten nézői pozícióból próbálják kitalálni-kódolni, hogy öt társuk mit játszik. Nagy a harc a játéktérben, zombitámadást kell leküzdeni, fontos szerepet kap egy mágikus karkötő. A játék és a nézői ötletelés sziporkázó és intenzív, a kódolás – az értés – maradéktalanul megtörténik. A csoport vezetője Pilnay Sára színművész (az ő színházi bölcsője is a „Soltisban” ringott), nagy érzékenységgel, kiváló pedagógiai érzékkel – plusz képzőművészeti, zenei tehetséggel – megáldva. Nem először vezet tábori gyerekcsoportot, most is nagy invencióval készült. Dániel András bűbájos figurái, egy kupac kufli köré szerveződik a hét. 

Sokat játszanak – a térrel, színekkel, mozdulatokkal, zenékkel, csöndekkel –, hadd épüljön a bizalom, erősödjön a testtudat, a koncentráció. Már mindenkinek megvan a saját kufliszerepe is (plusz két mohamanyi és egy tuskó), kihúzták egy kalapból, sőt: ki-ki megrajzolta, kiszínezte az önarcképét. Nem kell a Dániel András-féle kuflikra hasonlítaniuk, a fantáziájukra bízhatják magukat. – Mindannyian kuflik vagyunk – mondja Sára, akinek kufli-énje a Zsivirc névre hallgat. És azt mondja, csodálatos kis csapat jött össze. Mindenkire figyel, mosolyog, a pontos instrukciók közül a nagy melegben nem marad ki, hogy „igyál vizet”. A szerda egyébként mindig tábori fordulópont: a játék egyre céltudatosabban a pénteki bemutatóra összpontosul. Hiszen pénteken este a szülők, nagyszülők, testvérek, barátok is megnézhetik, hogyan segítenek a kuflik a mohahiányban szenvedő mohamanyin.

Bemutatóval készül a 12–15 évesek 9 fős csoportja is, Pesti Arnold – tapasztalt, nagyszerű színész, tanár, drámatanár, társulatvezető – inspiráló figyelme mellett; a sitkei ifjúsági szálláson (kellemes terek, zöld udvar, jó hangulat). A munkacím: Jani, a vitéz. Arnold azt mondja, körülbelül húsz éve egy hasonló táborozás alkalmával Ecsedi Erzsi vezetésével dolgozták föl a Petőfi-klasszikust – igen,  akkor ő játszotta Kukorica Jancsi/János vitézt. Mintha fényévek teltek  volna el.  A mai kamaszok nem fogadják el feltétel nélkül a Kukorica Jancsi-jelenséget, fogást keresnek a tündérsztorin. Ez a hét fiktív-reális-ironikus alaphelyzete is:  „Petőfi 200, erre van forrás, meg kell csinálnunk. Különben nem tudunk elmenni kirándulni.”  Az alapinstrukció pedig így szól: „Képzeljétek el ti magatok ezt a történetet!” És íme: Jani instán beköveti Jázmint, Iluska nem a patakban mos, hanem a mosodában – a zsiványok egészen mai bűnöket követnek el. De hát Jancsi sem ártatlan. „Többdimenziós karakter.” Az még nyitott kérdés szerdán délelőtt, hogy most akkor Tündérország létezik – vagy nem létezik.

Boldogan maradnánk, beállnánk kuflinak – vagy Iluskával mosni a mosodában. A Soltis-táborban derű van és kreativitás. Pilnay Sárának Rabi Martina, Pesti Arnoldnak Erényi Dorottya segít a csoportvezetésben. A táborvezetői teendőket Tóth Artúr és Tóth Ákos látja el, Hérincs Frida és Németh Aliz segítségével.

Az ifjúsági szállás bejáratánál ismét színes-titkos, a hét során mindenfélével megtelő borítékok a folyosó falán, kukorica kuflik felirat alatt. Játék ez is: önismeretre és egymás megismerésére való. Mint a kuflik és Kukorica Jancsi, meg Iluska és a mohamanyi kalandjai.