Vad, házi, poratka - Urban animals, a párbeszéd terei a Szombathelyi Képtárban

Először tanuljuk meg, hogy mit jelent a szinantróp: „A szinantróp állatok olyan fajok, amelyek az ember közelében vagy közvetlen környezetében élnek: kullancsok, bolhák, tetvek, szúnyogok, házi egerek, szürke patkányok, házi cinke, falusi vagy városi fecskék és még sok más.” Vagyis olyan velünk élő állatok kapnak reflektorfényt – a művészi invenció, gondolat és reflexió által –, amelyeknek helyét, szerepét a világban, a világunkban éppen itt az ideje átgondolnunk. És ha megtesszük, önmagunkról is meglepő, váratlan ismereteket szerezhetünk. 

Hol élünk? Hol szeretnénk élni? Mi az, hogy természet? Mi az, hogy város?  Nevezzük mondjuk urbanizációs ökoszisztémának, amelynek az anyagforgalmában részt vevő törmelék, por, rom, hulladék és más komponensek „konkrét és poétizált” alakja egyaránt helyet kap a kiállítás anyagában, olyan „kulturálisan alulreprezentált” fajok társaságában, mint mondjuk a poratka, a medveállatka, a lopódarázs - ahogyan a kurátori alapvetés mondja.

A szinantróp élőlények tehát voltaképpen se vad-, se a háziasított állatok közé nem sorolhatók – de akkor hova? Hogyan viszonyulunk hozzájuk? Hogyan „bánunk” velük? Milyen szerepet játszanak az életünkben? Milyen a megítélésük? A kiállítás nem titkolt célja, hogy – a megfelelő elméleti alapokon – sokoldalú vizsgálat alá vonja a szinantrópok megítélését. (Lehet, hogy a szinantróp is - ember? Vagy fordítva: az ember is - szinantróp?)
Az Urban animals tárlat a Szombathelyi Képtárban mindenestül a párbeszéd lehetőségének tere. Elsőre jó, ha bemegyünk, körülnézünk, ismerkedünk. És közben a műalkotásokról, a művészetről – a művészet szerepéről – alkotott elképzeléseink is elmozdulhatnak.  Hogy aztán másképp nézzünk az udvaron cikázó madarakra, vagy éppen a szúnyogokra és az allergén poratkákra. És főleg magunkra.