A régi korok hangulatát idézték meg Sárváron - A csülkös babtól a deresre húzáson át a szakállas puskák bevetéséig mindent láttunk - fotók, videó

Sárváron a nyári fürdőszezon, a nemzetközi kutyakiállítás a fesztivált is nemzetközivé tette. Ami a magyar mulatságot talán a legjobban megkülönbözteti a többitől, az a gasztronómia. A vár tövéből szombat reggeltől ínycsiklandó illatfelhők terjengtek szerte a városban, a helyszínre csalogatva a turistákat. A főzésre benevezett 21 csapat a magyar gasztronómia széles palettáját mutatta meg. A sült oldalas, a csülkös bab vagy éppen a körömpörkölt messze viszi a magyaros ízeket a világban. 

A sárváriak ezúttal is nagy hangsúlyt fektettek a régi korok konyhaművészetére, a modern ember számára néha egészen furcsa ízekkel és kompozíciókkal is találkozhattunk. Egy 17. századi receptkönyvből főzni nem egyszerű feladat, de ahogy a bevállalós szakácsok elmondták, megéri, hiszen ugyan fűszeres, de nagyon finom ételekről van szó. A hagyma, citrom, gyömbér és a tárkony sok ételben megjelent. 

A történelmi játékok korhű ruhái a török időket hozta el, a 16. századi magyar katonai és polgári viseletek és szokások bemutatása pedig felért egy szórakoztató történelemórával. Korabeli fegyverekkel vívták a csatát a sárvári várra törő muzulmánok és a várvédő magyarok, felidézve az 500 évvel ezelőtti török portyázást, amikor a Kőszeg alatt álló török seregek élelem után kutattak.

A fegyveres marhapásztorok, azaz a hajdúk mindennapi életébe is betekintést nyertek a fesztivál látogatói. Amellett, hogy a főzőversenyen megtekinthető volt egy rögtönzött lefejezés is – aki akart, önként vállalhatta a procedúrát –, a hajdú katonák humoros, színes nyelvezettel vezették elő a korabeli büntetési formákat. Így nagy nevetések közepette zajlott a deresre húzás, a pellengérre állítás és a kalodába zárás. A hajdúkról mindeközben érdekes történeteket ismerhetett meg a közönség, mint például, hogy egészen demokratikus módon évente váltották egymást a parancsnokok, a tisztséget tovább senki nem tölthette be. Egészen furcsán hangzottak a német vezényszavak az ágyúk bevetésekor. 

A hagyományőrző muskétások kanócos puskái, a keréklakatos puskák és a sorozatvető ágyúk hatalmasat durrantak és a sűrű füstben egy korabeli ütközet közepén érezhette magát a szemlélő. A „szemléltetve elmagyarázott történelem” itt is bevált, még az is, aki nem is szereti a lőfegyvereket, jól megtanulhatta, hogy mire szolgáltak a szakállas puskák. Az egymást követő bemutatók alatt persze zajlott a tábori élet a vár körül, jól öltözött török janicsárok kéregettek alamizsnát, de csuhás szerzetes és a török katona is teázgatott egy sátor mélyén. A nagy melegben persze a nehéz páncélzatot és a posztót ledobva meztelen felsőtesttel pihengettek a régi korok harcosai, várva az esti ütközetet a törökkel. Mire a nap lenyugodott, már a koncerteké és a sör melletti beszélgetéseké volt a főszerep.