Nálunk mindenki szereti ezt a miliőt - Korbacsicsné Porpáczi Erika 1976 óta a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes tagja

Hátország - a legtöbbször így emlegeti Korbacsicsné Porpáczi Erikát népes családja és szeretett közössége, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes. Linával - így ismerik a legtöbbet, a nevet Antal László néptáncpedagógus, koreográfus ragasztotta rá - Körmend egykori leányiskolájában ülünk le beszélgetni, a katolikus templom szomszédságában. Ez nem véletlen, az épületben - a táncegyüttes bázisán - sok minden az ő keze munkája.

-Egyházasrádóci lány vagyok, otthon születtem bábával 1958. június 17-én. Van egy bátyám, ő 1952-ben látta meg a napvilágot. Édesapám autószerelő volt, édesanyám pedig boltvezető, aki mindenkinek, mindent elő tudott teremteni. Talpraesett, vezető típusú ember volt, utóbbit nem örököltem tőle. A szüleim nagyon sokat segítettek nekem fiatal házas éveimben, mellettem álltak, vigyáztak az unokákra. Anyukám mindig azt mondogatta: most vagy fiatal, most utazz, akkoriban ugyanis jártuk a világot a táncegyüttessel - mesélte Erika, aki hajdan Egyházasrádócon volt általános iskolás. Minden létező szakkörre beiratkozott, szerette a közösséget. 

A szentgotthárdi gimnáziumban érettségizett, középiskolásként a kézilabda játszott szerepet az életében, de azt néhány év után abbahagyta. A gimnázium befejezése után - 1976-ban - nagy kérdés volt, hogy hogyan tovább?  Úgy alakult, hogy a Műszaki Ipari Szövetkezetben kezdett dolgozni, majd a Körmend és Vidéke Takarékszövetkezetben helyezkedett el, pénztárosi munkakörben. Ott találkozott össze Pintér Pali bácsival, aki - mint mondta - elindította a hadak útján, vagyis elhívta a körmendi táncegyüttesbe "körülnézni". Ez a körülnézés meglehetősen hosszúra sikeredett, 1976-ban kezdődött és a mai napig tart. Erika ott ismerte meg párját, Korbacsics Tibort, Csicsát, akivel 1977-ben házasodtak össze. Egy évre rá megszületett fiuk, Gergő, 1983-ban Anna lányuk, 1990-ben pedig Vera. 

-Az 1979-es esztendő meghatározó volt az életünkben, Tibor ugyanis Körmendre került a művelődési házba az igazgató, Horváth György hívására, mert a táncegyüttesnek kellett egy ember, aki segíti a munkát. Aztán én is a "kultúrban" kaptam munkát, dekoratőr és gyermekműsor-szervező lettem. Közben elvégeztem a népművelő szervező-ügyintéző, a klub- és táncházvezető, valamint a néptánc csoportvezető képzést, később pedig a néptáncpedagógus szakot a Magyar Táncművészeti Főiskola szombathelyi kihelyezett tagozatán. Utóbbiban társaim voltak Szommer Mónika és Varga Antal, akik évtizedek óta az együttes mellett vannak.

A férj, Tibor folyamatosan építette az együttest, tanította az utánpótlást, szakköröket tartott, Erika különféle foglalkozásokkal járult hozzá a sikeres munkához. Jól érezte magát ebben a szerepben, így lett 1999-ben a Kölcsey Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény néptáncpedagógusa, majd 2002-től a Partium Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. A magániskola körmendi, szentgotthárdi és nádasdi telephellyel működik, jelenleg 140 növendékkel. Erika már nyugdíjas, átadta a vezetői stafétát, de a munkában részt vesz, viseleteket tervez, segíti a szereplések lebonyolítását. Emellett ő "a" Lina néni, aki babusgat, meghallgat, megért mindenkit. -Próbájuk megmenteni, továbbadni a Kárpát-medence néptáncos hagyományát, mozgáskincsét. A célunk az, hogy mindenki hozzáférjen, aki szeretne - tette hozzá Erika, aki két komoly kitüntetést kapott: 1985-ben miniszteri dicséretet vehetett át, 2009-ben pedig a Vas Megye Szolgálatért Kulturális Tagozat elismerését.

Három személy egészen biztos nagy hatással volt Erika életére: Pintér Pál, Antal László és Horváth György. A családja mellett mindvégig támaszai voltak a mindennapokban Szommer Mónika és Varga Antal.

-A gyermekeim, sőt a hét unokám is belenőtt ebbe az életformába. A vőim és a menyem is szerves részei az együttes munkájának, fellépnek, viszik tovább a táncot, az oktatást, a programokat. Nálunk úgy van vele mindenki, hogy szereti ezt a miliőt és fontosnak tartja a hagyományápolást. Jó, hogy a fiatalok átveszik tőlünk a stafétát, így nekem és a férjemnek - a mamának és a papának - maradnak az unokák, vigyázhatunk rájuk. Nagyon hálás és szép feladat, élvezzük nagyon.