Esernyők, gyerekek, kisbolygók a sivatagban - mert Kissomlyón mindennap történik valami

Hétfőnként gyerekszínjátszók találkoznak a művelődési házban, a kedd este a jógáé, csütörtökönként bútorfestő szakkör a kreatívaknak, kéthetente (hétfőn délelőttönként) zenés baba-mama foglalkozás, péntekenként táncos fitnesz. Van aztán rendszeresen kvíz, beszélgetés, időszaki kiállítás, színházi vendégjáték; nyaranta tábor és fesztivál vonzza a környékre a vendégeket. A rend kedvéért mondjuk el, hogy a programokat Kissomlyó önkormányzata, a Soltis Lajos Színház, a Hangköz Kulturális Egyesület, a Nemzeti Művelődési Intézet és a Nemzeti Kulturális Alap támogatja. 

A gyerekszínjátszó csoport elindítása Kostyák Borbála – közművelődési szakember, tanár, fesztiválszervező, (gyerekkönyv)író, három gyerek édesanyja stb., stb. – álma és ötlete volt. Ahogyan A kis herceg színrevitele is. Szakmai segítségért a Soltis Lajos Színházi Nevelésért Alapítványhoz fordult, így került Kissomlyóra rendezőként Tóth Ákos drámatanár (és színész), sőt dramaturg. Több átirat után most A kis herceg színpadi változatát is ő jegyzi. A dramaturgia mozgatója az utazás, meghatározó látványelem a sokfunkciós – például kisbolygószerepben föltűnő – esernyő. (Ráadásul régi mesebeli közlekedési eszköz.) Kovács Dorottya festő és grafikus már hozzálátott az esernyők átlényegítéséhez; a próbákon persze nem ezeket a színpompás gyönyörűségeket használják. 

Tizenegy kissomlyói gyerek vesz részt a játékban, a kisiskolástól a nagy kamaszig. Plusz egy apuka, a pilóta szerepében. És Szalai Sára, aki a bravúros homokanimációt – részben mint útjelzőt – mozgatja. Tóth Ákos azt mondja, a folyton változó homokanimáció egyfelől a történet mögött zajló „érzelmi kavargás” pontos megfelelője, másfelől meg: „A történet mégiscsak sivatagban játszódik”. A vezérgondolata szerint „a felnőttnek ahhoz, hogy felnőtt lehessen, meg kell a gyereket találnia magában”. Ehhez „jó kapu” lehet egy előadás, amelyet gyerekek adnak elő: komolyan. A kihívás nagy, tavasszal bemutató. De hát jól úgyis csak a szívével lát az ember.