Diákszerzők társasága - Sárváron megint nő a fű

Vagyis a rohanó világ, a digitális forradalom (stb., stb.) sem képes gátat szabni annak az elemi vágynak, hogy versben, prózában fogalmazza meg önmagát és a világot. Sőt: mintha pont a „rohanó világban” volna erre a legnagyobb szükség. „...hogy valljalak, tagadjalak, / segíts meg mindkét szükségemben” – írta egy korábbi költő, a költő, aki még nem járhatott Sárváron, de ott van minden évben. Itt mintha nem létezne generációs szakadék sem. Mezey Katalin és Papp Márió az állandóság, hozzájuk csatlakoztak „régi sárváriak”; Sárvár különben is varázsige a mai magyar irodalomban,  Grecsó Krisztiántól Kali Ágnesen át Fehér Renátóig és a Kovács ikrekig sokan ismerik. És most itt vannak a következők: mindig ugyanazt, mindig másképp. Vers, próza – és tanulmány kategóriában; elvégre az értés útjait felfedezni kolumbuszban mérhető gyönyörűség.