Tóth Máté kivizsgálásokkal töltötte az elmúlt heteket

A zöld-fehérek 19 esztendős támadó középpályása, Tóth Máté combizomsérülése miatt tavaszal még nem lépett pályára. A 38 NB I-es mérkőzésén két gólig jutó, U21-es válogatott futballista az utóbbi hetekben, hónapokban megjárta a hadak útját. Sérülése mellett egyik betegség a másikat követte, szerencsére a vizsgálatok egyik esetben sem mutattak ki komoly bajt. Tóth reméli, most már számára is kitavaszodik.

Elszakadt a combhajlítóizma

- Január közepén a téli felkészülés során az egyik edzésen éreztem, hogy valami nem stimmel a bal combhajlítóizmommal, ám azt hittem, nincs nagy baj, így pályára léptem a Tatran Presov elleni edzőmérkőzésen – mondta Tóth Máté. – Egyszer csak éles fájdalom hasított a combomba, cserét is kértem.

A vizsgálatok során kiderült, tíz centiméter hosszan elszakadt a combhajlítóizmom, ami alapból két hónapos kihagyást jelentett volna. Ám az igazi kálváriám csak ezután kezdődött. A gyomrommal kínlódtam, hánytam is, ami nem akart elmúlni. Egy csomó nem túl kellemes vizsgálaton jártam, gyomortükrözésen is, őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy nagyon komoly betegség is állhat a háttérben. Szerencsére semmit sem találtak, arra gyanakodtak, valamilyen baktérium okozhatta a bajt, ami szép lassan kikopott belőlem. Aztán jött az újabb csapás, egyik pillanatról a másikra szúró fájdalmat éreztem a mellkasomban. Ez sem akart múlni, így újabb, ezúttal kardiológiai vizsgálatra mentem. Nem találtak semmit, nincs baj a szívemmel, vélhetően „csak” valamelyik bordám fájhatott. Február közepén begyulladt a mandulám, emiatt két hétig lázasan feküdtem.

Fogyás, legyengülés

A betegségek nem múltak el nyomtalanul, öt kilót fogytam, legyengültem, ráadásul a combhajlító-izomsérülésem is lassabban gyógyul. Néhány hete – Máthé Botond fizioterapeuta irányításával – már biciklizhetek, úszhatok, kondizhatok, igyekszem visszanyerni az erőmet. Szerdán mehettem ki először a pályára futni, persze még csak óvatosan. Fokozatosan erősítem magam, talán három-négy hét múlva már a többiekkel együtt edzhetek. Megmondom őszintén, a megpróbáltatások nem csak a testemet, a lelkemet is alaposan megviselték. És ha belegondolok, hogy klubcsapatom mellett az U21-es válogatott is tétmérkőzéseket vív, és én is a pályán lehetnék… Szurkolok nekik, de 19 évesen nem a szobabiciklit kellene tekernem, hanem a pályán gólokat rúgni. De most ez van, remélem, túl vagyok a nehezén, és hamarosan már csak rossz álom lesz az elmúlt pár hét.

A klub mellettem áll, biztatnak, bátorítanak a vezetők, edzők, játékosok, ebből is próbálok erőt meríteni.