Michel Melo remekül érzi magát Szombathelyen, Magyarországon

A csapattársai által magyarosítva csak Misiként szólított futsalos korábban már futballozott Magyarországon, három szezonon keresztül (2009/2010, 2010/2011, 2011/2012) a Berettyóújfalut erősítette – kétszer gólkirály, egyszer Magyar Kupa-győztes lett a csapattal. Aztán megfordult Máltán, Cipruson, Csehországban is, majd régi edzője, Turzó József hívására magára öltötte a zöld-fehér mezt. A 30 esztendős Michel gyorsan alapembere lett a Haladásnak, már 21 gólnál jár a szezonban, ezzel a csapat legeredményesebb játékosa.

Brazíliában minden labdarúgó Európáról álmodik

- Mindig is futballoztam, már gyerekként arra törekedtem, mindent arra tettem fel, hogy egyszer profi lehessek – árulta el a magyarul szinte tökéletesen beszélő Melo José Michel. – Brazíliában az utánpótlásban együtt oktatják a nagypályás és a kispályás focit, úgy 13-14 éves korukban derül ki a gyerekekről, hogy melyik szakágban lesznek sikeresebbek. Én az edzőm javaslatára lettem futsalos, de magam is a kispálya felé hajlottam, hiszen itt sokkal többet találkozol a labdával, többet vagy játékban, kevesebb az üresjárat – mára a nagypályától teljesen eltávolodtam. Érdekesség, hogy otthon még csak utánpótlásszinten játszottam, amikor a Berettyóújfaluba igazoltam. Brazíliában minden labdarúgó – legyen kispályás vagy nagypályás – Európáról álmodik. Nekem megadatott a lehetőség, örömmel jöttem Magyarországra. A család, a baráti kör, mindenki támogatott – mert a brazil emberek többsége közel sem él olyan életszínvonalon, mint amit Európában, Magyarországon tapasztalni. Az első pillanattól kezdve jól éreztem magam Magyarországon. Berettyóújfaluban volt egy barátnőm, akitől megtanultam magyarul, az akkori társak közül többekkel máig tartom a kapcsolatot. Később sokfelé jártam, de sehol sem sikerült úgy beilleszkednem, mint Magyarországon. Szombathelyre már Brazíliából jöttem. Jó volt otthon futsalozni az élvonalban, 2500-3000 szurkoló előtt. A brazil bajnokság erősebb, mint a magyar, a játékosok labdabiztosak, gyorsak, sokat egy-egyeznek, a sportág sokkal nagyobb népszerűségnek örvend, mint itt. De amikor Turzó József hívott, nem sokat gondolkodtam, rögtön igent mondtam az invitálására, és négy év kihagyás után szívesen jöttem vissza Magyarországa. A megítélésem szerint az elmúlt években erősödött az NB I., egyre több a profi klub, jók a létesítmények. Annak pedig külön örülük, hogy olyan klubnak lehetek a játékosa, amely komoly célokért küzd – nagyon boldog vagyok, hogy kivehettem a részem a Haladás történelmi kupagyőzelméből. Szombathely élhető, nagyon szép, nyugodt város. A klubnál családias, baráti a hangulat, a csapattársak, a vezetők segítőkészek, a körülmények kiválóak, csak a munkára, a futsalra kell koncentrálnom. Nekem ennyi elég a boldogsághoz. Igaz, némi honvágy azért kínoz, hiszen augusztusban érkeztem Szombathelyre, azóta nem voltam otthon. Szerencsére azért vagyunk néhányan brazilok Szombathelyen, együtt könnyebben vészeljük át a nehéz napokat – különösen a hideg, esős időjárást viselem nehezen. Leo Mendes, Andersson Santos csapattársam a Haladásnál van, Myke Ramos a zöld-fehér klub nagypályás csapatát erősíti. Sokszor kávézunk, vacsorázunk együtt, és ha időnk engedi, akkor utazgatunk, megpróbáljuk felfedezni az országot, a környéket.

Az egyik legjobb edző

- A Haladás erős csapat, a körülményeket pedig össze sem lehet hasonlítani azzal, mint amit a Berettyónál tapasztaltam – fogalmazott Michel. – Turzó József pedig az egyik legjobb edző, akivel pályafutásom során együtt dolgoztam, minden nap lehet tanulni tőle, így folyamatosan fejlődök. Dróth Zoltán leigazolása óriási fegyvertény a vezetők részéről, a legjobb magyar játékost csábították Szombathelyre. A csapat együtt van, meccsről meccsre jobbak vagyunk, szerintem odaérhetünk a bajnoki döntőbe – a bajnoki cím még hiányzik a magyar éremgyűjteményemből.

- A szerződésem a nyáron lejár, ha a klubvezetés igényt tart a játékomra, akkor szívesen maradok Szombathelyen. Jó formában, jó erőben érzem magam, még jó néhány eredményes év van bennem. Az biztos, hogy ameddig csak lehet, igyekszem Európában maradni. De készülök a jövőre is, edzőként el tudom képzelni magam, szívesen foglalkozom gyerekekkel, szerencsére a Haladásnál ebbe a munkába is belekóstolhatok – zárta szavait Melo José Michel.