Egyre jobban teljesít Hoós Miklós vitorlázó műrepülő

Hoós Miklós – aki autóbuszvezetőként dolgozik Szombathelyen – 2012-ben kezdett el versenyszerűen foglalkozni a vitorlázó-műrepüléssel. A hobbi ugyanis szenvedéllyé vált, és jöttek az eredmények – ma már oszlopos tagja a magyar vitorlázó-műrepülő válogatottnak. A 2016-os esztendő kiugró sikereket hozott számára, a magyar válogatottal csapatban világbajnokságot nyert, egyéniben pedig begyűjtötte az országos bajnoki címet. Az idei világbajnokságot augusztusban, Csehországban rendezték. A 2016-ban és 2017-ben világbajnok magyar válogatott ismét jól szerepelt, vb-ezüstérmes lett, a szombathelyi sportember csapatmenedzserként állhatott fel társai mellé a dobogóra. Hoós Miklós ezúttal egyéniben versenyzett, kilencedik helyen zárt – az első tíz helyezettet díjazzák. A vb-n a magyar válogatott meghívást kapott az osztrák nemzeti bajnokságra, amelynek Spitzenberg városa, a Red Bull egyik légibázisa adott otthont szeptember elején – közel a magyar és a szlovák határhoz. Ahol Hoós Miklós S-1 Swift típusú vitorlázó-műrepülő gépével, haladó kategóriában a legjobbnak bizonyult – érdekesség, hogy nem a saját, hanem kölcsönbe kapott géppel versenyzett, és egyedül képviselte a magyar színeket.

– A motoros repülő felvontatja a vitorlázó gépemet 1250 méter magasra, ahol leoldok – számolt be a versenyek ilyenkor szokásos menetrendjéről Hoós Miklós. – Elsőként mindig egy úgynevezett ismert, vagyis egy általam begyakorolt gyakorlatsort mutatok be. Majd a következő felszállásoknál az ismeretlen repülések jönnek: néhány órával repülés előtt a földön kapok egy feladatsort a zsűritől, azt memorizálom, majd bemutatom a levegőben. Mindezt a földön kifeszített, ezerszer ezer méteres ponyva fölött – nem szabad elhagyni az így kijelölt légteret. A gyakorlatokat a földön nézik és pontozzák a bírók. Az egy hétig tartó ausztriai bajnokságon a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt csak egy ismert és három ismeretlen számot tudtunk lebonyolítani. A négy felszállásból háromszor én bizonyultam a legjobbnak.

– Bár Magyarországon kevésbé ismert sportág a vitorlázó-műrepülés, a válogatott mégis a világ szűk élvonalába tartozik

– mondja Hoós Miklós. – Technikailag és repüléstechnikailag is rohamosan fejlődik a sportág, világszerte egyre látványosabbak, egyre népszerűbbek a versenyek. Ám a vitorlázó-műrepülés roppant időigényes és komoly anyagi áldozatokat is kíván az embertől – ezért nálunk szűk az igazán jó vitorlázó-műrepülők mezőnye. Anyagi okokból magam is több világbajnokságot kénytelen voltam kihagyni, magyar bajnokságot pedig a saját kategóriámban például 2016 óta nem rendeztek. Mi a Székesfehérvár melletti Börgöndön, az egykori katonai helikopterbázison gyakorolunk. Ehhez a sportághoz rengeteg gyakorlás kell, valamint megfelelő technika és szakmai háttér. Csak évek hosszú munkája és sok-sok versenyzés segíthet hozzá igazán jegyzett eredményhez. Magam olyan versenytársakkal, edzőkkel dolgozom – elég talán Tóth Ferenc, Sonkoly János, Szi­lágyi János, Gurály Béla nevét említenem –, akiket szerte a világon nagy tisztelet övez. A szakmai hátteret biztosítja az országos szövetség, és némi anyagi támogatást is nyújt – ami azonban nem elég a hosszú távú versenyzéshez. Próbáltam támogatáshoz jutni a szombathelyi önkormányzatnál, de elutasítottak, mondván, hogy nem helyi bejegyzésű egyesületnél sportolok – ez természetes igaz, ugyanis a válogatott budapesti székhellyel működik.