Vas megyei sikerek a szeniorok fedett pályás világbajnokságán

A lengyelországi Torunban rendezett világbajnokságon 88 országból 4300 35 éven felüli atléta indult. Magyarországot 43-an képviselték; a csapatunk öt arannyal, hat ezüsttel és két bronzzal a 23. helyen zárt. Három ezüst két Vas megyei atléta nevéhez fűződik.

Bodorkós-Horváth Katalin 2013 óta állandó résztvevője a szenior világversenyeknek, és már 12 érmet, köztük négy Európa-bajnoki aranyat is gyűjtött. A Szombathelyi Dobó SE 52. évében járó gyaloglója nagyon készült arra, hogy Torunban megszerezze első világbajnoki címét is. Két számban nevezett a W50-es korosztályban. A 3000 méteres távon a nevezési idők rangsorában csak a negyedik volt az övé. A versenyen négyen haladtak az élmezőnyben, de eleinte Kata és a francia vívott nagy csatákat, a német és az ír gyalogló mögöttük haladt.

– Óriási volt a küzdelem közöttünk, engem komoly magyar tábor buzdított, csak az én nevemet lehetett hallani a nézőtérről – mesélte Bodorkós-Horváth Katalin. – Úgy 2 kilométernél az ír lány lemaradt, majd a francia is belefáradt a harcba, csak a német maradt a nyakamon. Aztán 600-700 méterrel a cél előtt leesett a lábamról az időmérő chip. Bepánikoltam, mutogattam a bíróknak, hogy nincs chipem. Ez elvonta a figyelmemet, a német pedig kihasználta a lehetőséget és elment mellettem. Mire rendeztem magamban a történteket, már lehetetlen volt befogni. Az idei legjobbamtól 12 másodperccel elmaradva, 15:31,71 perces idővel lettem ezüstérmes.

A 10 km-es gyaloglószámot szabadtéren rendezték, hidegben, szélben.

– Szinte végig a biztos második helyen haladtam. Ahogy én nem veszélyeztettem a kétszeres olimpikon angol Kehler első helyét, úgy az én második pozícióm sem volt veszélyben. Élveztem a gyaloglás minden percét, a szurkolók biztatását – ezúton is köszönöm nekik. Az időeredményem 54:53 perc lett, ez is elmarad a legjobbamtól, de a szabadtéri szezon csak most kezdődik.

Moór László 15 éve – ahogy ő fogalmaz – lelkes amatőrként – sportol a Haladás VSE-ben, kalapácsvetőként. 2017-ben már megízlelte a nemzetközi sikert, amikor aranyat nyert a rendőr- és tűzoltó-világjátékokon. De a szeniorok között a toruni volt az első világversenye – hiszen tavaly októberben töltötte be a 35. életévét. Fedett pályás vb ide vagy oda, természetesen a kalapácsvetést is a szabad ég alatt rendezték.

– A felnőtt téli országos bajnokságon elért 51,88 méteres eredményem a negyedik helyet jelentette a rajtlistán az M35-ös korosztályban világbajnok észt, valamint egy amerikai és indiai kalapácsvető mögött, de én éremről álmodtam. Sajnos, az időjárás alaposan kibabrált velünk. Télies hideg volt, nagyon fújt a szél. Ráadásul a második sorozatban eleredt az eső, és iszonyatosan csúszott a dobókör.

Ilyenkor ki kell öblíteni, a sarat kimosni négy-öt liter vízzel. Nagy könyörgések után, hogy nagyon veszélyes ilyen körben versenyezni, kaptam két darab félliteres ásványvizet. Kínlódott az egész mezőny, mindenki három-négy méterrel kevesebbet dobott, mint amit valójában tud. Én az itthoni edzések alapján 53-54 métert vártam magamtól, és 49,99 méter lett belőle – számolt be a saját versenyéről Moór László. – De nagyon boldog vagyok az ezüstérmemmel, hiszen legyőztem, akit lehetett. Az észt Paas 58,17-dal nyert, a dobogó harmadik fokára végül a brit Perkins állhatott fel, aki 47,00 métert dobott. Ez volt az első szenior világversenyem, de nagyon bízom abban, hogy nem az utolsó.